Petőfi és a Sellő

Petőfi-szobor KaposváronTavasz van, éppen hogy elmúlt március 15-e! A múlt héten óvodások százai látogattak el a Petőfi térre. Így van ez 1954 óta évről évre március derekán, amikor a szobor talapzata körül százszámra tűzik le a legkisebbek a hurkapálcákra applikált papírkokárdákat, színes tulipánokat, szélforgókat, a kis piros-fehér-zöld zászlókat. Utána büszkén állják körül a számukra még hatalmasabb szobrot, és éneklik cingár kis hangjukon a verbunkosokat. Petőfi és a Petőfi-szobor lelkükben, a tudatuk legmélyén egy életre összeforrt.

Itt a nyár. A forróság elől, aki teheti, a parkokban keres hűs menedéket. A Berzsenyi park árnyas fáival, kavicsos sétányaival kicsik és nagyok kedvelt sétahelye. Generációk nőttek fel Németh István polgármester szobra körül szaladgálva – nem is sejtve, hogy egy fiatal, 33 éves művész alkotása a csokornyakkendős bronzalak.

Beköszönt az ősz, kezdődik a színházi évad. Kaposváriak ezrei fordulnak meg estéről estére a színházban. Csiky Gergely neve ma már egybecseng a 100 éves épülettel. A patinás teátrumba lépőt 55 éve az erős testalkatú drámaíró szúrós tekintetű mellszobra fogadja.

Tél van, hideg, csont-vacogtató. Jólesik a termálvíz melege. Az üvegfalon kitekintve, vágyódva gondolunk a nyárra, amikor végre a fűre teríthetjük pokrócunkat. Most a Sellő szobra még felemelt kézzel tart vissza minket a strandtól, míg Ő ruhátlan bronzbarna testével nem fél a hidegtől.

A köztéri szobrok életünk részei. Köztük élünk és jelenlétük oly természetes, hogy szinte már fel sem figyelünk rájuk. De ők türelemmel várják, hogy egy-egy ünnepen újra felfedezzük létezésüket, vagy az ide érkező turisták csodálkozzanak rájuk, vagy mint életünk szeretett kellékeit mutassuk meg őket felnőttként saját gyermekeinknek.

Az építész teret alkot, a szobrász szobrot. A szobor és a tér együtt pedig környezetet teremt, akár egy épületen belül, akár azon kívül, köztereinken. A kettő nem létezhet egymás nélkül, egy célt szolgál: a méltó és harmonikus emberi környezetet, melyhez mindenkinek joga van; kicsinek és nagynak; ráérőnek és rohanónak.

Ebből a környezetteremtő munkából vette ki részét Ispánki József is: az a regényes életű művész, aki éppen 106 éve született – és idén lesz 20 éve, hogy égi műtermébe költözött. Élete Kaposvárról indult, ifjúsága a Donnerhez kötötte.

Régi adósságunkat törlesztettük pénteken, amikor szülőházának falán emléktáblát avattunk. Azonban nem elég táblát avatni, meg kellf ogadjuk, hogy vigyázni fogunk ránk hagyott örökségére, és megőrizzük azt a jövő számára!

Kaposvár Megyei Jogú Város a rokonok és barátok kezdeményezésére 2012. március 16-án emléktáblát állított Ispánki József szobrászművész tiszteletére az alkotó születésének 106. évfordulóján.