2012. 08. 22., szerda, 05:21
Sharmistha Mukherjee járt Kaposváron indiai kathak tánccsoportjával. Édesapját néhány hete választották meg India elnökévé. Bár családja a világ média érdeklődésének középpontjában áll, ő maga mindig híres volt a tánc iránti elkötelezettségéről.
- Az előadásunkban alapvetően a nő áll a középpontban, az ősi női istenket mutatjuk be, kifejezetten őket választottam, a perifériáról őket helyeztem a középpontba. Ez az én hitvallásom, hogy a női témákról, a női hatalomról beszéljek - mondja Sharmistha Mukherjee.
Az indiai Rig Védában, ami az egyik legkorábbi (i.e. 1700-1100) ismert irodalmi alkotás, már találhatunk utalásokat különböző istennőkre. S bár egyik sem játszik főszerepet a történetekben, úgy jelenítik meg őket, mint akik odaadóan fordulnak az általuk megtestesített hatalmas természeti és természetfeletti erők felé.
„A NŐ” című táncelőadás középpontjában hat, eddig háttérbe szorított védikus istennő áll. A darabban mindegyikük egy-egy természeti erőt jelenít meg, de táncukkal megtestesítik mind az emberi érzelmeket, mind az isteni szellemet is. Az előadás hat része egy-egy istennőnek lett szentelve: Aditi (az anyaistennő), Vács (a beszéd istennője), Bhúmi (a földanya), Aranjáni (az erdő istennője), Rátri (az éjszaka istennője) és Usasz (a hajnal istennője).
Sharmistha Mukherjee (India) egy sok éves tapasztalattal rendelkező, magasan képzett kathak táncosnő, aki e műfaj három legelismertebb alakját mondhatja mesterének: Pandit Durgalalt, Vidushi Uma Sharmát és Rajendra Ganganit.
Az évek során Sharmistha kifejlesztett egy egyedi, csak rá jellemző stílust, amit a természetesség, spontánság és féktelen életöröm jellemez. Egy kritikus találóan így fogalmazott: „Sharmista talán a legszerényebb és legtermészetesebb kathak táncos.” Legfőbb erőssége, hogy azonnal kapcsolatot teremt a közönséggel, még Indián kívül is, olyan helyeken, ahol a közönség még soha nem látott kathak táncot azelőtt.
- A nőknek mindig magas státusz jutott az indiai kultúrában,elméletben,de a gyakorlati életben, főleg a szegényebb, visszamaradottabb közösségekben a nők még mindig szenvednek, de a másik oldalon nagyon erős hangok vannak, akik a női jogokról, egyenjogúságról, erőről beszélnek, és ezt képviselik is. Ha nem is fogja a közönség érteni a nyelvet, a zenét és a táncot biztosan élvezni fogja - véli Sharmistha Mukherjee.
