Varga László megyés püspök lett Kaposvár díszpolgára

Az emberi lélek alapos ismerője 1956 augusztusában született Tapolcán, és tizennégy éves koráig egy Veszprém megyei kis faluban, Sáskán élt. Vallásos családban nőtt fel, de a kommunista diktatúra világában neki is meg kellett harcolnia a hitéért. A hitéért, a szellemi függetlenségéért és a hivatásáért. Hittanra járt, ezért az általános iskolában rendszeresen megalázták, továbbtanulását akadályozták, s csak a győri bencés gimnáziumban lehetett diák. Itt érettségizett 1974-ben.

A középiskolában mérnöknek készült, tizenhét évesen azonban belső hívást érzett arra, hogy pap legyen. Mivel ragaszkodott az elhatározásához, katonai szolgálatát Lentiben, egy büntetőezredben kellett eltöltenie. Itt részesült az igazi megtérés élményében: tudatosodott benne, hogy kompromisszumok nélkül akarja követni Krisztust, vállalva, hogy a mindennapokban is megéli az evangéliumot.

Filozófiai és teológiai tanulmányait a budapesti Központi Szemináriumban folytatta, de a politikai rendszer, az akkori katolikus egyház, a békepapság elleni lázadása miatt továbbra is rögös volt az útja. Önként vagy kényszerből többször elhagyta a szemináriumot – előfordult, hogy segédmunkásként dolgozott a fővárosban –, de mindig visszavették. Évekig tagja volt Bulányi György Bokor-közösségének. Végül megértette, ha változtatni akar, akkor a legnehezebb útra kell lépnie: neki magának kell megváltoznia. A szegedi szemináriumba került, de utolsó vizsgáit ismét Budapesten tette le.

1982-ben szentelték pappá. Káplánéveit Várpalotán töltötte, s 1987-ben Somogysámsonban lett plébános. Azt az indíttatást kapta a Szentlélektől, hogy a társadalom peremére szorultakkal ossza meg életét, ezért két mozgássérültet is befogadott a plébániára. A karizmatikus, egyre több élettapasztalattal és teológiai tudással felvértezett pap felismerte, hogy a megtört Krisztus, a megtört ostya és a megtört ember ugyanaz.

1993-ban Balás Béla, az újonnan megalapított Kaposvári Egyházmegye főpásztora a kaposvári Szent Imre-templom plébánosává nevezte ki. Emellett kórház- és börtönlelkészként, 2009-től a püspöki hivatal irodaigazgatójaként, 2013-tól az egyházmegye általános helynökeként dolgozott, igazgatta a Szent Imre Kollégiumot, hittant tanított. A Kaposváron Laci atyaként ismert plébános számos – igen népszerű – lelkigyakorlatos könyvet is írt. Ferenc pápa 2017. március 25-én őt nevezte ki az egyházmegye főpásztorának, s május 13-án a kaposvári székesegyházban iktatták be új hivatalába.

Püspöki jelmondata egyetlen szó: Irgalom, ami arra utal, hogy a reményvesztett, elesett, szegény, sérült emberek felkarolását püspökként is egyik legfontosabb feladatának tekinti. Krisztus-központú, irgalomra épülő egyházmegyét szeretne építeni. „Álmom – mondja –, hogy az irgalom átjárja és betölti az egyházat, és eljut minden emberhez.” Tudja, hogy egyszerre kell megélnie az igazságot és az irgalmat, hiszen igazság nélkül az irgalom mit sem ér, irgalom híján pedig az igazság maga a pokol…

Az evangelizációra is nagy figyelmet fordít; úgy véli, a világot „meg kell fertőzni” Isten örömével és békéjével. Ebben különösen a fiatalokra és a családokra számít, s mindenkit radikálisabb Krisztus-követésre hív.

Mindehhez a csend, az ima, a spiritualitás adja a hátteret. Az Oltáriszentség csendjében töltött időt mással nem pótolható erőforrásnak tartja. „Isten a szív csendjében beszél – figyelmeztet –, és nem az a fontos, amit mi mondunk neki, hanem amit ő mond nekünk.”

Tanítására – prédikációira, lelkigyakorlataira, könyveire – a társadalom legkülönbözőbb rétegei figyelnek, nemcsak egyházmegyéjében, hanem szerte az országban. A más felekezethez tartozók, sőt a nem hívők is érzik, hogy érdemes elgondolkodni azon, amit mond. Az ökumenizmus híve, aki jó kapcsolatot ápol a társegyházakkal, és a közélet szereplőivel, a civil szervezetek vezetőivel is szót ért. Nyitott személyiség, a közösségépítés kiemelt szerepet kap a szolgálatában. Gyakran látogat intézményeket, működik közre városi ünnepségeken, társadalmi eseményeken, kulturális, művészeti rendezvényeken. Azzal együtt, hogy a lélek magasának és mélyének értője, sőt szakértője, két lábbal áll a földön. Úgy tartja: életünk igazi értelme az, hogy növekedjünk a szeretetben.

Szívesen nevet, s minduntalan meglátszik rajta az öröm. „Isten a szeretet – mondja –, és a szeretetben rengeteg humor és öröm van. Akit szeretnek, az örül, s aki szeret, az is. És bizony önmagunkon is sokat lehet nevetni” – teszi hozzá.

Isten és az emberek érdekében végzett szolgálatát már számos alkalommal elismerték. 2006-ban Kaposvár Városért kitüntetést kapott, 2009-ben a Somogy Megyei Prima díj birtokosa lett, 2021-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.