2015. 08. 21., péntek, 07:00
Szita Károly: Nem kevesebb a dolgunk, mint a zavaros világ új veszélyeivel szemben is megteremteni a kaposváriak biztonságát!
Ezer éve is van talán annak, hogy mi, magyarok rendre megfogalmazzuk jókívánságainkat, vágyainkat, reményeinket magunk, s az utánunk következők számára. És bizonyos, hogy a békesség és a nyugalom mindig ott volt álmaink között. Amikor gondok sereglettek előttünk, azért imádkoztunk, hogy elháríthassuk a bajt, hogy óvjuk azt, amit megszereztünk, amit megépítettünk.
Mi, Szent István és Koppány örökösei ezer év után üzenhetjük az egykor volt magyaroknak: a hazát megtartottuk, tovább építettük, és ma szabad emberekként óvjuk magyarságunkat a Kárpát-medence azon táján, amit ránk hagytatok. Nem engedtünk semmiből, ami magyarságunkat gyengíthette volna, ami veszélyt jelenthetett volna arra, amit erős karok és bölcs gondolatok szereztek meg számunkra!
Nyakas nép vagyunk mi, tudta, s tudja ezt ma is Európa. Tudják más nemzetek mindahányan. De tudják azt is, hogy ránk, magyarokra mindig számíthatnak! Bármikor bárhová sodorta a magyarokat a történelem, mi mindig jó európaiak voltunk. Jó európaiak, mert megvédtük kontinensünk határait, gyarapítottuk szellemi örökségét, védelmeztük erkölcsi fundamentumait, s kiálltunk mindig Istenünk s hazánk érdekében!
A világ története mindig új utakra, új kihívásokhoz vezet bennünket. Alig negyed századdal azután, hogy megvívtunk szabadságunkért, s hogy hozzáláttunk lepusztított országunk újjáépítéséhez, szóval alig negyed századdal e felemelő pillanat után most új kihívások állnak előttünk.
Nem kevesebb a dolgunk, mint a zavaros világ új veszélyeivel szemben is megteremteni a kaposváriak biztonságát! A rest várja, mi történik, a bölcs azonban tervezi a holnapot. Mi, kaposváriak sosem voltunk restek, és eddig is volt bölcsességünk a közös tervezéshez, a közös cselekvéshez. Ezért állhatunk ma itt, szép városunkban, büszke polgárokként!
És itt van az újabb, a legnagyobb kihívás előttünk. A világ szinte felborult. Még távol tőlünk, de már nagyon is közel. Amikor százezrek, milliók indulnak útnak, hogy jobb megélhetést biztosítsanak maguknak, amikor lassan tíz és százmilliók lesznek Európa határainak közelében, akkor bizony nyugodtan mondhatjuk: a világ történelmének eddigi legnagyobb népvándorlása előtt s közben vagyunk.
És ismét csak ránk vár a feladat – amint azt nap mint nap látjuk – hogy védelmezzük Európát. Nemcsak a földrajzi, hanem a hagyományai, értékei szerinti Európát, s annak nemzeteit is. Megint mi, magyarok állunk a határnál, s nekünk kell cselekednünk Európa más nemzetei helyett is.
Ám hiszek és bízom valamennyiünk kipróbált erejében és bölcsességében. Hiszek abban, hogy együtt úrrá tudunk lenni az újabb nehézségeken is. Ebben kérem a kaposváriak közös cselekvését, támogatását, ehhez ajánlom mindannyiunknak az ezredévnyi magyarság tapasztalatait, s ehhez kérem a Jóisten segítségét!
