2013. 10. 17., csütörtök, 06:21
Október elsejétől új vezető áll a kaposvári tűzoltóság élén. Róth Zoltánnal többek közt terveiről, elképzeléseiről, a tűzoltókat övező közbizalomról, félelemről és a lánglovagok helytállásáról beszélgettünk.
- Váratlanul érte a kinevezése?
- Felsőfokú tanulmányaim folytatása közben megyei igazgató úr és kirendeltség-vezető úr tájékoztattak, hogy engem szeretnének ebben a pozícióban látni. Örültem a lehetőségnek, hogy maximálisan megfelelhetek az elöljáróim belém helyezett bizalmának.
- Kinevezésekor Horváth Jenő megyei igazgató így indokolt: jelentős szakmai tapasztalattal rendelkező személy került a kaposvári állomány élére. Kérem, meséljen magáról, miként lett tűzoltó? Gyerekkori álom? Netán családi örökség?
- Inkább az utóbbi. Édesapám ugyanis szintén tűzoltó volt, 1976-ban szerelt fel a Kaposvári Tűzoltóságra. Sajnos nem sokáig tudott szolgálatot teljesíteni, ugyanis egy szolgálati baleset miatt rokkantnyugdíjazták. Rengeteget mesélt a munkájáról, hogyan, mivel dolgoztak, így fokozatosan érlelődött bennem, hogy magam is ezen a pályán képzelem el a jövőmet. 1998 márciusában szereltem fel Kaposváron, végigjártam a szamárlétrát. 15 év távlatából elmondhatom: sok beavatkozáson vettem részt, beavatkozóként is irányítóként is.
- Milyen tervekkel, elképzelésekkel vág neki a munkának? Akad, amit esetleg másképp csinálna, mint elődje?
- Minden embernek más-más elvárásai vannak magával, a szakmájával szemben. Szeretném a lehető legmagasabb szinten végezni a munkámat. Az, hogy ez mennyiben lesz más az elődöméhez képest, az adott pillanat dönti majd el. Jómagam az embereken való segítségnyújtást helyezem előtérbe, ez vezérel.
Azt szokták mondani: aki egyszer tűzoltóvá válik, nem csak munkaként, napi rutinként tekint erre a foglalkozásra. Ez jóval több annál: hivatás.
- Viszonylag fiatalon nevezték ki parancsnokká. Jól együtt tud majd működni az idősebb beosztottjaival?
- Azt gondolom, igen. Mivel én is vonulósként kezdtem annak idején, jó alapot adott arra, hogy a beosztottjaim elfogadjanak. Sajnos azonban kevés a nálam idősebb tűzoltó, a szervezeti átalakulás miatt sok, nagy tapasztalattal bíró kolléga nyugdíjba vonult.
- Mennyire számít nehéz terepnek Kaposvár, tűzvédelmi szempontból?
- A kaposvári tűzoltóság működési területén szerencsére nincs túl sok veszélyes üzem. A megyeszékhely tűzvédelmi szempontból megfelelő, az esetekhez felkészülten, megfelelő szerállománnyal vonulunk ki, a bajt mindig gyorsan és szakszerűen számoljuk fel. A jelentősebb tűzeset szerencsére ritka, az ötfokozatú skálán az egyes és a kettes a leggyakoribb. (Az ötös a legmagasabb – a szerk.) Fontosnak tartjuk a megelőzést is, lakossági tájékoztatásokkal, felhívásokkal hívjuk fel az emberek figyelmét a veszélyekre. Elsősorban ugyanis ők tehetnek saját maguk védelméért.
- Több felmérésben is előkelő helyet foglalnak el a tűzoltók a lakossági bizalom szempontjából. Ön szerint minek tulajdonítható ez?
- A lakosság nagy része nincs felkészülve az azonnali beavatkozást igénylő veszélyhelyzetekre. Mi viszont általában oda megyünk, ahonnan más menekül. Tán ezért is becsülik a tűzoltókat. No és a mundér becsülete, a bajtársiasság, összetartás. Azt szokták mondani: aki egyszer tűzoltóvá válik, nem csak munkaként, napi rutinként tekint erre a foglalkozásra. Ez jóval több annál: hivatás. Mindezek együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a tűzoltó szakmát körüllengi egyfajta misztikus varázs.
- A bizalomhoz tán az is hozzájárul, hogy nem csak tűzeseteknél láthatjuk őket. Árvíz, belvíz és egyéb katasztrófahelyzetek esetén is helytállnak. Úgy tudom, a somogyi, kaposvári lánglovagok is élen járnak a segítségnyújtásban, lásd nyári áradások.
- Természetesen nem csak baleseteknél, tűzeseteknél segédkezünk, mindenhol ott vagyunk, ahol baj van, és ahol az ország ezt jogosan elvárja. Áradások, iszapkatasztrófa – mindenhol megtettük a lehető legtöbbet a károk minimalizálásáért.
- Volt olyan bevetése, amikor félelmet érzett?
- Nincs idő munka közben a félelemre. Amikor elhárul a baj, amikor az állomány visszatért, az eszközök újra a szertárban vannak, akkor jön ki az emberből a feszültség. Belegondol abba, mi történne akkor, ha a veszély a szeretteit fenyegeti. Kérdésére válaszolva: kimondott félelemérzés nem volt bennem. A bajtársi közösség azonban arra is alkalmas, hogy ezeket a szituációkat kibeszéljük magunkból.
| Róth Zoltán |
|
Róth Zoltánt 1998. március 1-jén nevezték ki Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata Hivatásos Tűzoltósága tiszthelyettesi állományába, ahol beosztott tűzoltóként kezdte pályafutását. Szakmai ismereteit folyamatosan fejlesztette, tűzoltói gyakorlatot szerzett. Saját elhatározásból kezdett szakirányú felsőfokú tanulmányait 2013-ban sikeresen befejezte. Vezetői gyakorlatát megbízott szolgálatparancsnoki beosztásban, majd tűzoltósági felügyelőként szerezte. A Magyar Rendvédelmi Kar Somogy és Zala megyei képviselője. |
