2013. 06. 22., szombat, 16:19
Az aprócska yorkie-től a tekintélyt parancsoló méretű német dogig számos eb és gazdája látogatott ki szombaton a kaposvári vadászkutya-kiállításra. E sorok írója azt láthatta: az örök sláger még mindig a magyar vizsla.
A Nap már kellemetlenül éget délelőtt fél 11 felé, az ebek – és tulajdonosaik – nyelve is szinte földig lóg a melegtől. Mindez azonban nem befolyásolja a hangulatot: igazi piknikfeeling, lakókocsikkal, árnyékban hűsölő két-és négylábúakkal.
- Köszönj szépen, Sátán! – szól az ukáz a fiatal hölgytől, a fekete, csupa izom staffordshire terrier pedig már tartja is mellsőjét, ahogy egy jól nevelt pokolfajzathoz illik. Majd pofatörlés következik, Sátán ugyanis nem gyengén nyáladzik.
Beljebb menve aztán valóságos kutyaözön tárul elém, egy pillanatra azt hiszem, hogy a Harap utca 3-ban járok. Yorkie-k – az elmaradhatatlan masnival -, tacsik, vizslák – magyar és német állampolgárságú egyaránt – kopók, no és az arisztokrata akiták egyaránt képviseltetik magukat.
No és itt van Fritz von Harper is. Gazdája, Szegedi Béla szakértő módon tisztogatja, rendezgeti a welsh terrier szőrszálait. – Csocsó, nyugi! – szól oda másik ebének, aki néhányszor felvakkant és idegesen mászkál körbe-körbe. - 24 éve foglalkozom welsh terrierek tenyésztésével, több helyen is jártunk világkiállításon, legutóbb Ausztriában – tudtuk meg tőle.
| Több mint 250 kutya |
|
A Somogy Megyei Kinológiai Egyesület (a volt MEOE Kaposvári Szervezete) immár tizenharmadik alkalommal rendezte meg a vadászkutya CAC-kiállítást Kaposváron. Szmolka János elnöktől megtudtuk: 258 kutyát neveztek összesen, hazánk mellett külföldről, így például Németországból és Oroszországból is érkeztek versenyzők. |
Szegedi urat és kutyáit otthagyva, újabb kört téve impozáns méretű német dogon akad meg a szemem. – Növésben van még Zeusz, csak 76 kiló. Nem indulok vele versenyen, csak kihoztam ide, hadd szocializálódjon – mondta a kutyaisten gazdija. Igen barátságos az eb, a karom megmaradt a simogatás után is, a száraz fű pedig hamar beissza a Zeusz által kicsorgatott tekintélyes mennyiségű nyálat.
- A 177-es, a 178-as, a 179-es és a 180-as rajtszámmal rendelkező rövidszőrű kan magyar vizslákat kérném bírálatra! – hangzik az utasítás, jelezve, hogy mégis csak vadászkutya-kiállításon járunk.
– B…d meg, Dóri! – hagyja el a káromkodás egy kamaszlány száját azután, hogy vizslája mintegy három métert húzta odébb nagy hirtelen. Végül Dóri is megméretteti magát, kollégáival együtt. Ekkor már fél 12 felé jár az idő, a megannyi vizsla, kopó, tacsi rendületlenül rója a köröket a gazdákkal, a szigorú zsűri szakértő tekintete előtt. A mozgás mellett számít a testtartás, a szőrzet milyensége is, a felhozatalt elnézve pedig látható: a bírálóknak nehéz dolga van.
Mint ahogy e sorok írójának is, a kutya meleg miatt. Dél után hagyom el a helyszínt, az ugatás még sokáig hallatszik a távolból.
