2013. 06. 12., szerda, 06:42
Az ezredes a kaposvári logisztikai ezred parancsnoka, 1991 óta él Kaposváron, 2003-ban a NATO szolgálatból visszatérve vette át az alakulat vezetését. Most búcsúzik, nemsokára a Nápolyi Összhaderőnemi Parancsnokság logisztikai műveleti főnöke lesz.
Kissé félve léptem be a 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred parancsnokának irodájába. Bárdos Antalt az interjú előtt nem ismertem, mégis tiszteletet parancsoló volt már a tudat is, hogy egy katonai vezetőt kell faggatni pályafutásáról.
A fenntartások alaptalannak bizonyultak, személyében egy közvetlen, a munkája iránt a végletekig elkötelezett embert ismertem meg, aki nehéz szívvel hagyja itt ezredét, hogy aztán új kihívásoknak feleljen meg.
- Meséljen kicsit a kezdetekről! Milyen indíttatásból döntött a katonai pálya mellett?
- A családomon belül már voltak katona hagyományok, másrészt pedig a toborzótisztek jó munkát végeztek akkor, amikor ellátogattak abba a gimnáziumba, ahol én kémia fakultációs diákként tanultam. E két dolog szerencsés egybeesésének köszönhetően kerültem vegyvédelmisként a pályára.
- Messzire került az otthonától, Debrecentől. Miért pont Kaposvár?
- Először is nagyon büszke vagyok arra, hogy 1991 óta Kaposváron élek. A katonai pályámat a Nyugat-Dunántúlon kezdtem el akkor, amikor a régió minden alárendelt egysége a kaposvári parancsnoksághoz tartozott. Akkoriban Lentiben és Zalaegerszegen szolgáltam, társaimmal mindig megilletődötten jöttünk a parancsnokokhoz a somogyi megyeszékhelyre. Többek között ezért is tölt el büszkeséggel ez a hely, mert akkor ők ugyanitt ültek, ahol most én.
- A katonaélet egy speciális életstílust igényel. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a családdal?
- Nagyon egyszerűen, ha a családi háttér biztos. Nem véletlenül szól úgy a mondás, hogy, ha valaki ezredes, akkor a felesége tábornok. Ez valóban így van. A feleségeknek tudniuk kell gondolkodniuk a fejünkkel, előre kell tervezniük. Különösen szerencsés helyzetben vagyok, mivel a segítőm és a feleségem jó kapcsolatban vannak egymással, sokszor úgy szervezik a programjaimat, hogy én nem is tudok róla, azokon már csak részt kell vennem.
- A háttérmunka tehát nagyon fontos…
- Igen, és ezt nem csak a családi élet vonatkozásában gondolom így. Jelenleg is kiváló törzsem van, olyan remek emberekkel dolgozok, aki már fél szavakból is megértenek. Azok, akik az idők során velem akartak dolgozni, és elfogadtak, mint vezetőt velem maradtak, akik nem bírták az azonnali, temperamentumos stílust, lemorzsolódtak. De ez nem csak itt igaz, hanem bárhol ahol szolgáltam. Akár külszolgálaton, akár a NATO Brüsszeli parancsnokságán, az EUFOR-ban, mindenhol kiválóan együtt tudtam működni a kollégákkal.
- Mi a feladata egy parancsnoknak, aki egy logisztikai ezred élén áll?
- Erre nem könnyű válaszolni, pláne nem röviden. Parancsnoknak lenni mindenütt nagy kihívás, állandó kötéltánc a helyes döntések és a jószerencse között. Ezt azonban minden parancsnok elmondhatja. Kicsit visszatérve az előzőekhez, nagyon szeretek itt élni, a város katonaváros, ahol korábban is volt már hagyománya a katonaságnak. Itt mindenképpen kiválasztott az az ember, aki parancsnok lehet, nagyon büszke vagyok rá. A katonáimnak is mindig azt mondom, hogy ők a legjobbak, és ezt hiszem is. Elég csak az aktuális árvízhelyzetre gondolni, most is gyorsan és szakszerűen, rugalmasan reagáltak a helyzetre. Amikor 2003-ban visszatértem a NATO-ból, nem volt kérdés számomra, hogy Kaposvárra kértem vissza magam. Meggyőződésem, hogy a logisztikai ezrednél parancsnoknak lenni azért is kihívás, mert a régióban mi vagyunk az egyetlen katonai alakulat. Katonák és logisztikusok is vagyunk, logisztikai ezredként pedig olyan feladatokat hajtunk végre, melynek köszönhetően Ankarától Norfolkig, Afganisztántól Szomáliáig tudják mi az, hogy Boconádi. Szállítunk repülőgépen, vasúton, tengeren és közúton, a szállítási formák egész skáláján. Ez a Magyar Honvédség egyik legpatinásabb, legelismertebb alakulata, ezért a parancsnokság nagyon nagy felelősséggel jár.
Nagyon szeretek itt élni, a város katonaváros, ahol korábban is volt már hagyománya a katonaságnak. Itt mindenképpen kiválasztott az az ember, aki parancsnok lehet, nagyon büszke vagyok rá.
- Miért jó 2013-ban katonának lenni?
- Ezt döntse el mindenki vérmérséklete szerint. Szerencsére nagyon sokan szeretnének a kötelék tagjai lenni, ők biztosan tudják, hogy mi az, ami miatt ez a hivatás vonzza őket, mindenkinek más és más a motivációja. Az biztos, hogy itt mindig történik valami, mindig úton vagyunk és nem elméleti papírkatonák vagyunk. A logisztika olyan, hogy azonnal kell reagálni és intézkedni, és a következmények is azonnal láthatók. Ez egy temperamentumos, dinamikus szakma.
- Ezen a héten búcsúzik az ezredétől, mik a jövőbeni tervei?
- A jövőben a Nápolyi Összhaderőnemi Parancsnokság logisztikai műveleti főnöke leszek. A legfontosabb számomra, hogy ezt a beosztást minél jobban, becsülettel ellássam. Bízom a jó szerencsémben, hogy ott is tökéletes, jó szakemberekkel leszek körülvéve és a családommal is talán több időt tudok majd tölteni. Hosszabb távon pedig szeretnék visszakerülni Kaposvárra, parancsnoki beosztásba…
