2014. 02. 27., csütörtök, 05:52
Tudatosan készült a játékvezetői pályára, a bulizást is félretéve. Mindennek meg is lett a hozadéka, 2011-ben a világ legjobb játékvezetőjének választották. Kassai Viktor a Munkácsy Gimnáziumba látogatott hétfőn, Varga Péter beszélgetett vele.
A nemzetközi hírű sípmester a Kaposvári-Somogy Megyei Tehetségsegítő Tanács Sporttagozatának meghívására érkezett a megyeszékhelyre.
- A Munkácsy Mihály Gimnázium aulájában ülünk, az iskola csapata megnyerte a futsal diákolimpiát. Fiatal korában ön is futballozott. Miért orientálódott mégis a játékvezetés felé?
- Valóban, én is labdarúgó szerettem volna lenni, válogatottságról álmodoztam. Ám kiderült, hogy sok tehetségem nincs a futballhoz, így ez a tervem meghiúsult.
- Mik azok a tulajdonságok, képességek, amelyeket manapság megkövetelnek egy játékvezetőtől?
- Nekünk, profi játékvezetőknek már fontos, hogy megfelelően étkezzünk, pihenjünk, regenerálódjunk egy-egy mérkőzés előtt. Természetesen elengedhetetlen a megfelelő szintű nyelvtudás is. Nem mentem el bulizni a haverokkal annak idején, szidtak is eleget emiatt, de már akkor is a játékvezetői pályát tartottam szem előtt.
- 2008, Nigéria-Argentína, olimpiai döntő; 2010, Olaszország-Németország, Vb-elődöntő; 2011, Manchester United-Barcelona, Bajnokok Ligája döntő. Hogy lehet ilyen magaslatokig eljutni?
- Inkább vagyok realista, mint álmodozó, fiatal játékvezető koromban a harmadosztályig tekintettem előre. Véleményem szerint lépésről lépésre érdemes haladni, ellenkező esetben csalódás ér. Amikor NB I-ig jutottam, majd megkaptam az első külföldi meccseimet, már felötlött, hogy akár messzebbre is eljuthatok.
- A tevékenységével sokszor együtt jár, hogy szidják önt, vagy a felmenőit. Hogyan éli ezt meg?
- Ez a közeg nem egy színház, nem arról szól, hogy a színművész csak kis tapsot kap, vagy nagyot. Része a kritika is, ezt el kell fogadni. Az első egy-két év a meghatározó: ha valaki ezután is el tudja viselni, hogy szidják, az jó eséllyel a pályán maradhat. Ha azonban érzékenyebb a lelke, előfordul, hogy azt mondja, hogy ennyi volt, nem ezt vártam.
- Megkerülhetetlen a kérdés: a 2012-es Eb ukrán-angol meccsén a nézőtéren és a pályán is valóságos népharag zúdult önre, amikor nem adta meg az ukránok gólját, noha a labda áthaladt a gólvonalon. Abban a pillanatban tudatosult-e önben, hogy hibázott?
- Sokszor csak a meccs után az öltözőben, az összecsapás visszanézésekor tudjuk meg, hogy egy-egy szituációban jó döntést hoztunk-e, avagy sem. A tévénézők ebből a szempontból előnyösebb helyzetben vannak. Édesanyám Tatabányán előbb van tisztában az ítéletek helyességével, mint én a helyszínen. Az ön által említett mérkőzésen is hasonló volt a helyzet.
- Mivel lehet „felhúzni” Kassai Viktort? Szövegeléssel, netán alattomossággal?
- Amit nehezen viselek, az az, ha valaki nem becsületes a pályán és nem vállalja tettei következményeit. Ám ezt valahol el kell fogadni: a játékosok azon vannak, hogy átverjenek minket, nekünk pedig ezt meg kell akadályozni. Olyan ez, mint a tanár, a diák és a puskázás esete.
- Mivel tölti a szabadidejét?
- Szakbarbár vagyok, a hobbim egyben a munkám is. Rengeteg mérkőzést nézek, emellett elég sok időt töltök otthon is, szórakozni nem igazán járok el.
- Mivel szeretne foglalkozni a játékvezetést követően?
- Szívesen képezném a jövő sípmestereit, biztos, hogy a sportág közelében maradnék. Nagyon messze azonban nem tekintenék, hiszen még jónéhány év vissza van bírói pályafutásomból.
