2013. 12. 23., hétfő, 20:58
Azt mondják, karácsony a csodák időszaka is. Egy nagyszerű sportembernek most mindennél nagyobb szüksége lenne valamire, amit hívhatunk akár csodának is. Visszavárunk, KEB!
„Mindig megtaláljuk, amit elvesztettünk, emlékezünk arra, amit elfelejtettünk, és visszatérünk oda, ahonnan elmentünk, vagy éppen fordítva, örök körforgásban. Az egész élet új esélyek sora, és amíg élünk, az utolsó pillanatig, mindig lesz újabb esély.”
(Jeanette Winterson)
„Ismét rosszindulatú sejteket találtak Karl Erik Böhnnek, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányának szervezetében, ami azt jelenti, hogy a leukémiával kezelt és csontvelő átültetésen átesett szakember gyógyíthatatlan. A norvég edző hétfőn könnyeivel küzdve azt mondta a norvég TV2 csatornának, hogy nem tudja, hogy napok, hetek, vagy hónapok vannak hátra az életéből. A norvég hírügynökség kézilabdával foglalkozó szakújságírója azt mondta, Böhn gyógyíthatatlan, valószínűleg ez az utolsó karácsonya, mert rendkívül agresszív a szervezetét megtámadó rákos betegség.”
Eddig a hír. Száraz, prózai, a műfaj követelményeinek tökéletesen megfelelő. Ám ennél jóval több van mögötte.
Amikor kinevezték a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányává, megpróbált új szemléletet hozni a csapatba. Új módszerek, a legaprólékosabb részletekig kimunkált edzések, ám mindenekelőtt fanatizmus és pozitív szemlélet – ezt hozta magával a Kapitány. Az eredménye hamar látszódott: Eb-bronz 212-ben. Januárban aztán következett a drámai bejelentés: KEB-nél (mert kézilabdaberkekben mindenki csak így hívja) leukémiát diagnosztizáltak. A csapat felkészítését ezért nem is vállalta a mögöttünk hagyott Vb-re, ám mindvégig hangoztatta, hogy visszatér a kispadra, és Görbiczék legnagyobb szurkolója lesz. Ősszel úgy nézett ki, jó úton jár a felépülés felé, ám jött az újabb csapás: noha november végén gyógyultnak nyilvánították, az elmúlt héten érkezett a hír, újra rákos sejteket fedeztek fel KEB szervezetében. Szenteste előtt egy nappal pedig közölték vele: gyógyíthatatlan beteg.
- A norvég egészségügytől fantasztikus támogatást kaptam, de ugyanezt mondhatom a barátaimról, családtagjaimról és mindenki másról. Ezért nagyon-nagyon szerencsés vagyok, ám sajnos így alakult, azonban felkészültem rá. Ilyen az élet. Az egyetlen biztos benne a halál, bár én reménykedtem benne, hogy néhány évet még kapok. Nem tudom, hogy napok, hetek vagy hónapok vannak-e még hátra az életemből. Próbálok pozitív maradni és tartani magam, amíg tudom, ez az egyetlen, amit tehetek – nyilatkozta egy norvég tévécsatornának.
Közeledik a karácsony, a csodák időszaka. Egy embernek most mindennél nagyobb szüksége lenne egy csodára. Jövő decemberben Eb – Horvátországon és Magyarországon. Kell-e ennél nagyobb hajtóerő, KEB?
Visszavárunk!