2013. 07. 21., vasárnap, 11:37
Gólt szerezni élmény, ezt mindenki tudja, aki futballozott már életében, legyen szó az utcák-terek bajnokságról, avagy a Bajnokok Ligája fináléjáról. A gólt pedig illik megünnepelni. Ki így, ki úgy teszi ezt. Gólörömök a futball világából.
Túlzás lenne azt állítani, hogy e sorok szerzője matuzsálemi korú lenne, az első jelentősebb futballtorna, amit követett, az 1994-es, USA-ban rendezett labdarúgó-világbajnokság volt. A brazilok nyerték, de cikkünk témája szempontjából ez nem is annyira lényeges. Annál érdekesebb Szambaország hollandok elleni negyeddöntője, és Bebeto gólöröme. A támadónak két nappal a meccs előtt született meg Matheus nevű gyermeke (ki nem találnák, azóta futballista lett belőle is), Bebeto pedig – csapattársai, Mazinho és Romario társaságában – ringató mozdulatokkal ünnepelte találatát. A megható gólöröm bejárta a világot, azóta pedig már számos friss futballista-apuka alkalmazta.
A fenti példát egy világesemény kapcsán citáltuk, ám az amatőrizmusnak is megvan a maga diszkrét bája. Lengyelországban, egy alsóbb szintű találkozón történt, hogy egy felső sarkos bomba után a góllövő a pályán lévő méretes pocsolyába toccsant határtalan örömében. S mivel még további két csapattársa is követte a delikvenst, a mosodás néninek bizonyára akadt dolga bőven…
Tovább a poénok mentén: ki ne hallott volna az izlandi Stjarnan csapatáról? (Na jó, nyilván nem túl sokan…) Egy gólörömmel azonban hamar óriási hírnévre tettek szert. Egy találat után a góllövő, Halldor Orri Björnsson egy horgász szerepébe bújt, csapattársa, Johann Laxdal pedig a hal szerepét játszotta el. Mondani sem kell, az internetes videómegosztóknak hála, akadtak koppintók…
A gólöröm fájdalmas is lehet, erre több példa is akad a futballpályák zöld gyepéről. Viszonylag friss sztori, július közepéről: a brazil kupában az Internacional fogadta az America Mineirot. A hazaiak 2-1-es vezetésénél a hajrában Maurides bevágta a harmadik Internacional-gólt is. Úgy gondolta, stílusosan szaltóval ünnepli meg a találatot. Utólag bizonyára megbánta ezt, térdficam lett a vége…
Aztán nézzük Kamil Bilinski esetét: a litván Zalgiris Vilnius játékosa a St. Patrick's elleni Európa Liga-selejtezőn talált a hálóba. A szurkolókhoz rohanva azonban balszerencséjére frontálisan ütközött egy reklámtáblával. Utóbbi jól átvészelte a történteket, mindez azonban Bilinskiről már nem volt elmondható…
Nem csak a játékosok, a trénerek is tudnak megszállottan örülni egy találatnak. Itt van például Paolo Di Canio, a Sunderland mestere. A Premier League tavalyi szezonjának hajrájában a Sunderland gyűlölt riválisa, a Newcastle United otthonában játszott a bentmaradás szempontjából kulcsfontosságú bajnokit. A vendégek 3-0-ra lemosták a „Szarkákat”, Di Canio pedig a második gólnál méregdrága öltönyét nem kímélve csúszott a gyepen… Minden jó, ha a vége jó: a Sunderland végül bebiztosította élvonalbeli tagságát.
A gólöröm piros lappal is járhat, ezt már a nigériai Emenike is tudja. A Szpartak Moszkva nigériai játékosa tavaly májusban a végjátékban mentette 2-2-es döntetlenre a Zenit Szentpétervár elleni rangadót. Gólját követően jobb tenyerével a bal alkarját ütögetve ünnepelt. Legnagyobb megdöbbenésére a játékvezető kiállította, mondván, a mozdulat egy drogfüggőére utalhatott. Emenike váltig állította, hogy ő csak a tapsolás egy sajátos formáját választotta, ám ez a derék sípmestert nem hatotta meg…
Látható tehát: a góllövés nem minden, az eufóriának meg kell adni a módját. Ki ilyen, ki olyan módját választja ennek. Arra azért tessék figyelni: egy ficamot nem biztos, hogy megér a nagy ünneplés.
