2013. 04. 06., szombat, 15:12
Akad közöttük klasszis és „csupán” jó, vagy átlagos futballista is, egy azonban közös bennük: nem csak góljaikkal, vagy szereléseikkel kerülnek a középpontba. Szubjektív összeállításunk a futballvilág botrányhőseiről - a teljesség igénye nélkül.
Kezdjük az egyik legbalhésabb játékossal, a Paris Saint-Germain támadójával, a svéd (de bosnyák származású) Zlatan Ibrahimoviccsal. Ha valamennyi botrányát fel szeretnénk sorolni, holnap reggelig sem végeznénk, így csak a talán legemlékezetesebbet villantjuk fel. A Barcelonában is megfordult egy szezon erejéig, és nem is tolta rosszul, ám azt nehezményezte, hogy edzője, Pep Guardiola Messi miatt megváltoztatta a felállást, ami nem feküdt Ibrának. Egyéb fegyelmi ügyek is oda vezettek, hogy hősünk végül Guardiola felé rúgta azt a fémdobozt, amiben az edzőfelszereléseket tartották és dagadó nyaki erekkel elküldte abba a bizonyosba a trénert. Nem is volt maradása, egy évad után távozott Katalóniából. Két évet szerepelt a Milanban (bajnoki cím), majd nem tudott ellenállni a kőgazdag párizsiak csábításának. Munkásságát zseniális gólok, balhék és piros lapok övezik azóta is.
Egy szösszenet, még a milanos érából - csak a kezét figyeljék, 0:51-nél!
Ha kimondjuk a nevet: Mario Balotelli, minden bizonnyal azok is tudják, hogy egy labdarúgóról van szó, akik még életükben nem néztek meg egy meccset sem. Utóbbi tábor nyilván a megdöbbentő sztorik kapcsán asszociál a Milan öntörvényű olasz támadójára. A teljesség igénye nélkül: tűzijátékozás manchesteri otthonában (a falakon belül!), szenvedés a megkülönböztető mezzel, az ismert – és mémmé nemesedett – befeszítős gólöröm a tavalyi Európa-bajnokság elődöntőjében a németek ellen, valamint számtalan beszólás, kiállítás. Azt azonban elmondhatjuk róla is, mint Ibrahimovicsról: ha csak a játékkal foglalkozik, kevesen tudják megállítani.
Hogy is van azzal a megkülönböztető mezzel?
Időzzünk el kicsit Franciaországban, Marseille-ben. A kikötővárosiak középpályás sorában rendre feltűnik egy csökkentett agyi kapacitású angol illető. Joey Barton – fent említett kollégáival ellentétben - inkább megdöbbentő szabálytalanságaival és sehová be nem illeszthető nyilatkozataival szerzett magának kétes hírnevet. Az előző szezont az angol Queens Park Rangers-ben töltötte, a Manchester City elleni bajnokin azonban valóságos ámokfutást rendezett. Megütötte Carlos Tevezt, a megérdemelt piros lapja után pedig bónuszként derékon térdelte Kun Agüerot. 12 meccsre meszelték el. És egy „aranyköpés”, már Marseille-ből: Thiago Silvát, a PSG világklasszis középső védőjét a minap nemes egyszerűséggel „túlsúlyos hímringyónak” nevezte.
Az a bizonyos piros lap a Man City elleni meccsen:
Vissza Olaszországba: az Inter olasz támadója, Antonio Cassano következik. Ő sem könnyű eset, ezt mindegyik klubjában igazolta. „Fantantonio” egyik legemlékezetesebb jelenete, amikor Sampdoria-játékosként 2008-ban piros lapot kapott a Torino ellen, és leesett neki, hogy az eltiltás miatt ki kell hagynia a következő meccset, egykori csapata, a Roma elleni összecsapást. Repült a mez, hullottak a könnyek, dagadtak az ütőerek a bíró sporitól centikre, de ez mit sem segített rajta. Azóta megszületett második gyermeke, Lionel – ki nem találnák, kiről nevezték el…
Nehogy már ne játszhassak a Roma ellen, spori!
Franck Ribéry szintén remek spíler, azonban a Bayern München francia szélsőjének is akadnak "ügyei". Különösen fajsúlyos sztori, amit válogatottbeli társával, Karim Benzemával hozott össze három éve: egy prostituált ügyfélkörét gyarapították, apró szépséghiba, hogy a hölgy akkor mindössze 16 éves volt. (Igaz, Zahia Dehar elismerte: a futballisták nem lehettek tisztában az életkorával.) A nyomozás kiderítette, Ribéry és Benzema valóban nem tudhatta a lány pontos életkorát, így ejtették a két játékos elleni vádat. Bár a prostitúció 18 év felett legális Franciaországban, a kiskorúval folytatott szexuális viszonyért három év börtön is járhat - de csak akkor, ha a tettes tudott partnere életkoráról.
Zahiából ettől függetlenül sztár lett, több szaftos részlettel is szolgált a médiának:
Folytassuk összeállításunkat Luis Suarezzel: a Liverpool uruguayi gólgyárosához is több emlékezetes ügy köthető. 2011-ben, a MU elleni derbin többször is lenégerezte Patrice Evrát, a manchesteriek védőjét. Nyolc meccset kapott, a tetejébe a következő MU-Pool rangadón nem fogadta el Evra meccs előtti kézfogását. Suarezre azért is neheztelnek sokan, mert előszeretettel játssza el a nagyhalált a tizenhatoson belül, büntetőket harcolva így ki csapatának. Mindezt tetézve, a városi rivális Everton elleni bajnokin egy látványos műeséssel és beintéssel ünnepelte gólját - az Everton-kispad előtt...
Luis, ez nem volt elegáns!
Essen néhány szó Pepéről is. A Real Madrid portugál védője nem megy a szomszédba egy kis keménykedésért - és akkor még próbáltunk finoman fogalmazni. Bár kétségkívül az utóbbi időben mintha visszavett volna, nem egyszer kellett idő előtt elhagyni a pályát durvasága miatt. Az egyik legmegdöbbentőbb a Getafe elleni bajnokin történt, 2009-ben: Miután szabálytalanul állította meg ellenfelét, kétszer bele is rúgott az akkor már a földön fekvő játékosba, nem beszélve arról, hogy ezt követően még egy jobbegyenest is kiosztott egy másik Getafe-spílernek. A védő utóbb azzal magyarázta tettét, hogy elvesztette önkontrollját. Erre azóta még volt néhányszor példa.
A Getafe ellen történtek - különösebb kommentárt nem igényel:
Az edzőknél is akadnak különös sztorik: a Fiorentinának bűnrossz volt a tavalyi szezonja, Delio Rossival a kispadon. A Novara elleni bajnokin lekapta a pályáról Adem Ljajicot, aki emiatt gúnyosan megtapsolta a trénert és sértegette édesanyját. Rossi ököllel vett elégtételt a támadón. Az edző a szezon végén repült, Ljajic maradt.
Rossi vs. Ljajic:
Mindezekből leszűrhető: a futball nem csak a gólokról, szerelésekről, taktikáról szól, hanem a különös és megdöbbentő történetekről is. Ezek – és a főszereplők – nélkül azonban szegényebb lenne a futballvilág (természetesen együttérzés az összes sérülttel és kárvallottal).
