2012. 03. 01., csütörtök, 05:30
A tavaly nyári magyar-ausztrál válogatott mérkőzés után ismét Kaposváron szállt vízbe a világ egyik legjobb játékosa, Kiss Gergely. A háromszoros olimpiai bajnok klasszis klubcsapatával, a Vasassal játszott bajnoki találkozót az újonc somogyiakkal.
A 17-szeres bajnok és 15-szörös Magyar Kupa-győztes Vasas 13:7 arányban nyert a kaposvári városi fürdőben rendezett mérkőzésen. A nemzetközi porondon is jó néhány kupagyőzelmet begyűjtő fővárosiak a hazai bajnokság mellett szeretnének az Euroligában is maradandót alkotni, a jó szerepléshez azonban az is kell, hogy erős legyen a hazai pontvadászat.
- Gratulálok a kaposváriaknak, nagyon jól dolgoztak, sőt, ha azt veszem, hogy foghíjasak voltak, akkor még inkább szép eredményt értek el ellenünk - mondta lapunknak a 34 éves Kiss Gergely, aki 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is az olimpiai dobogó tetejére állhatott Kemény Dénes szövetségi kapitány együttesének tagjaként. - Örülök annak, hogy egyre több a vidéki fellegvár a magyar vízilabdában: Eger, Szeged és Szolnok ott van az élmezőnyben, jön fel Debrecen és Kaposvár is, és remélem, hogy itt is a jövőben egyre több srác fog lejönni vízilabdázni.
- A sportbarátokat a bajnoki küzdelmek mellett a válogatott szereplése foglalkoztatja igazán, és egyre többször kerülnek szóba a londoni olimpiai esélyek.
- Mi is már jó ideje szem előtt tartjuk az ötkarikás játékokat, amely az elmúlt négy év munkáját fogja lemérni. A magyar vízilabda-válogatott mindig esélyes minden olimpián, s ez most sincs másként. Csak az lehet a célunk, hogy Londonban is nyerjünk, ráadásul sorozatban negyedszer. Úgy tűnik, a miénk lesz a legidősebb korátlagú válogatott, de úgy érzem, sem fizikailag, sem játéktudásban nincs gond, és gyorsaságban is felvesszük a versenyt a riválisokkal. Ott, abban a két hétben kell majd a csúcsteljesítményt hoznunk. Egyelőre még a bajnoki küzdelmekre összpontosítunk, de oda kell figyelnünk arra, hogy ne sérüljünk meg, vagy ne merüljünk ki nagyon. A pontvadászat után lesz majd két hét szünet, ott kell feltöltődni, majd tiszta erővel nekiesni az olimpiai felkészülésnek.
- Ön egyike lehet annak a négy vízilabdázónak, Szécsi Zoltán, Biros Péter és Kásás Tamás társaságában, akik Londonban négyszeres olimpiai bajnokká léphetnek elő, ha újra nyernek.
- Szerintem öt csapat is esélyes az aranyérem megszerzésére. Én most 25 százalék esélyt adok Szerbiának, 15-20-at Montenegrónak, Horvátországnak és Magyarországnak, és talán Olaszország is bizakodhat. Ha stabilan játszunk négy negyeden át, ha hozzuk a valós tudásunkat a legnagyobb ellenfeleinkkel szemben, akkor megvédhetjük a címünket.
- A januári eindhoveni Európa-bajnokság jó erőfelmérő volt...
- Örültem a bronzéremnek, még akkor is, ha mi az aranyért mentünk oda is. Jó volt együtt játszani a fiúkkal, és úgy éreztem, hogy ment a játék nekem is. Szeretném tartani ezt a szintet, ezért az edzéseken kívül plusz munkát is végzek, ezeknek a gyakorlásoknak a célja az, hogy még jobb legyek. Motiváció mindig van, és úgy gondolom, hogy ha tartani akarom a lépést a fiatalokkal, akkor legalább annyit kell dolgoznom vagy többet, mint eddig, vagy mint ők.
- Mi a titka ennek a nagy generációnak, amely már csaknem másfél évtizede szerez örömet minden magyarnak?
- Az egyik legfontosabb dolog talán az volt, hogy tényleg nagyon szerettük a vízilabdát, és lényegében gyermekkorunk óta együtt játszottunk klub- és válogatottszinten egyaránt. Az utánpótlás világversenyek sikere után aztán a felnőttek között is megmutattuk, mit tudunk, mi van bennünk. Úgy gondolom, hogy azt a teljességet, ami abban az 1976-os korosztályban benne volt, talán azóta sem lehet tapasztalni Magyarországon és külföldön sem. Mi az egész gyerekkorunkat és fiatalságunkat annak szenteltük, hogy igazán jó vízilabdázók legyünk.
- Mi a szerepe Kemény Dénesnek ebben a nagyszerű sikersorozatban?
- Dénes nagyon jól tudta, hogy ez a korosztály egy csiszolatlan gyémánt, tehát nekünk az alapokat már nem kell megtanítani. Türelmes volt velünk, elfogadott minket, mi pedig mindig nagyon kihajtottuk magunkat. Sokszor előfordult, hogy ő vett vissza a munkából, mert látta, hogy elérte a célját.
- Hogyan tovább London után?
- Erről még nem döntöttem. 2008-ban, Peking után abba akartam hagyni, hogy többet lehessek nyaranta is a családdal, a feleségemmel és a két kislányommal. Az olimpiai után majd leülök velük és a szakmai vezetőkkel is, és megbeszéljük a hogyan továbbot. A feleségem mindenesetre azt mondta: ha szeretem csinálni, nyugodtan folytassam...
