2022. 05. 19., csütörtök, 18:42
A Fino Kaposvár férfi röplabdacsapata a bajnokságban második, a Magyar Kupában pedig harmadik helyen zárt a 2021/2022-es szezonban. Az együttes számára sokáig remekül alakult az idény, de több olyan problémával is szembe kellett nézniük a játékosoknak, amik nem mindennapinak számítanak. A Fino válogatott játékosa szerint ezeket figyelembe véve még értékesebb az idén elért ezüst- és bronzérem.
Nemrég a bajnoki döntőben összesítésben 3-0-ra nyert a Pénzügyőr a Fino Kaposvár ellen. Összességében teljesítettetek egy kitűzött célt, hogy a csapat döntőbe jusson, de bizonyára a végeredménnyel nem voltatok elégedettek.
– Az utóbbi években mindig úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy a Magyar Kupában és a bajnokságban is jussunk fináléba. A bajnokságban ez sikerült is, és őszintén szólva, én kicsit azt éreztem a csapaton, hogy ettől meg is nyugodtunk a Pénzügyőr elleni döntő előtt. Tudtuk, hogy a fővárosiak esélyesebbek, de szerettük volna megnehezíteni a dolgukat, hisz a labda kerek. Így utólag visszatekintve, az idei felállásban, ebben a Fino Kaposvárban ennyi volt, és teljesen megérdemelten tudott nyerni ilyen arányban a Pénzügyőr.
Ilyen tekintetben talán a Kazincbarcika elleni elődöntő volt a kulcspárharc az idei bajnoki szezonban. A borsodiaknak pedig volt is miért törleszteni.
– A Magyar Kupa elődöntőben is velük futottunk össze, akkor egy szinte megnyert párharcot buktunk el ellenük, ami után elég nagy volt a csalódottság csapaton belül, nem is volt könnyű túllépni azon. Szerencsére a bajnoki elődöntőben kellően felszívtuk magunkat ellenük, és egy ötmeccses, kőkemény csatában győzelmet arattunk. A párharcban végig a hazai csapat tudott nyerni, így a pályaelőnyünknek is köszönhető, hogy döntőbe tudtunk jutni. Ebben a szezonban ez végig jellemző volt ránk, hazai környezetben mindig jobbak voltunk, mondhatni, a szurkolóink voltak a hetedik ember a csapatban. Azok után, amiken keresztül mentünk idén, én nagyon boldog voltam, hogy az Extraligában sikerült kiharcolni a döntőt.
A nehézségekre kitérve, két jelentős eset volt a csapat életében. Az egyik, hogy az argentin Ruben Wolochin vezetőedző hónapokra távozott a csapattól szezon közben. Mennyire volt nehéz átvészelni ezt az időszakot?
– Talán ekkor változott hullámzóvá a szezonunk. Sokáig nagyon kiegyensúlyozottak voltunk, jöttek a bravúr-győzelmek is, nem sok hiba csúszott be addig a teljesítményünkbe. Ruben távozása idején behúztuk a Magyar Kupa elődöntőjének első meccsét idegenben a Kazincbarcika ellen, majd utána jött a hazai vereség ellenük, és a kudarc, hogy nem jutottunk döntőbe. Ez jól mutatja, mennyire megváltoztak a dolgok. Demeter György vette át ideiglenesen a csapat irányítását, de nyilván ő nem akart belenyúlni az addig felépített taktikába, és a megkezdett munkát szerette volna tovább vinni. Mivel ekkor becsúsztak fájó vereségek, főként arra próbáltunk hangsúlyt fektetni, hogy ezeken túllépjünk, és mentálisan felkészültek legyünk az alapszakasz hajrájára.
Később, Rubennel a partvonalon sikerült megnyerni a Magyar Kupra bronzmeccsét. Habár a cél az volt, hogy jusson döntőbe a csapat, nem volt ez jobb így, hogy egy nyertes párharccal zártátok ezt a sorozatot, és nem esetleg egy újabb ezüstéremmel, mint tavaly?
– A célkitűzések szempontjából jobb lett volna, ha döntőzünk mindkét fronton, de tény, hogy egy finálét elveszíteni mindig rosszabb érzés, mint megnyerni a bronzérmet. Most is nagyon örültünk neki, hogy megszereztük a harmadik helyet a Magyar Kupában, sok játékosnak a keretből ez volt élete első érme, és a történtek fényében az idei bronz- és ezüstérmek talán szebben is csillognak, mint amiket a korábbi években szereztünk.
Ruben távolléte mellett hatalmas veszteség is érte a csapatot. Iván Gergő januárban egy vonatbalesetben életét vesztette, és ez szintén eléggé befolyásolta a szezont. Mennyi idő kellett ahhoz, hogy újra a röplabdára tudjatok koncentrálni?
– Egy csapat életében egy ilyen probléma is bőven elég. Sajnos nekünk kettővel is meg kellett birkóznunk. Hetekre volt szükség ahhoz, hogy magunkhoz térjünk a sokkból. Csúnyán fogalmazva, amikor már hétköznapivá vált a helyzet, és kezdtük felfogni, hogy mi is történt, csupán akkor tudtunk igazán a játékra koncentrálni. Geri emlékét örökké őrizzük, az öltözőben a helye továbbra is az övé, ott van a fotója, és biztos vagyok benne, hogy így lesz ez a következő szezonban is. Az idény hátralévő részében érte is játszottunk. És nemcsak egy csapattársat, barátot veszítettünk el, hanem egy fiatal, remek játékost. Én biztosra veszem, hogy vele a sorainkban még jobb eredményeket érhettünk volna el.
Ha pályafutásod eddigi szezonjait rangsorolnod kellene, hányadik helyre tennéd az ideit?
– A top háromban biztos benne lenne. Nyilván az első helyre azt az idényt tenném, amikor legutóbb, 2017-ben bajnokok lettünk a csapattal, és öt meccsen legyőztük a Pénzügyőrt a döntőben. Figyelembe véve, hogy idén milyen körülmények közt értük el az eredményeinket, ez a szezon is ott van nálam a legjobbak közt. Sokszor megmutattuk, hogy kemény fából faragtak minket, gondolok itt akár az alapszakasz utolsó meccsére, amikor a DEAC-ot legyőzve bebiztosítottuk a második helyünket a tabellán, vagy épp a rájátszás első körére, amikor egy vesztes meccs után Debrecenben úgy tudtunk nyerni, hogy a fél csapat sérült, beteg volt, és teljesen felforgatott összeállításban is magabiztosan nyertünk. A Magyar Kupa-bronzmeccsről, vagy a Kazincbarcika elleni bajnoki elődöntőről nem is beszélve.
