2020. 04. 18., szombat, 19:50
Túl a váratlanul véget ért alapszakaszon, és elfogadva a szövetség elnökségének döntését, saját otthonában is szorgalmasan edz az 1. MCM-Diamant Kaposvár extraligás női röplabdacsapatának játékosa, Szerencsés-Miklai Zsanett.
A válogatott ütő beszélgetésünk során azt is elárulta, melyik volt az a három mérkőzés, amelyre a legszívesebben gondol vissza a 2019/2020-as évadból.
– Hogy vagytok, mivel telnek ezek a hetek, mivel töltitek az időt, hogy bírjátok ezt a helyzetet?
– Köszönöm szépen jól vagyunk. A legtöbb időt itthon töltjük a férjemmel és a kutyánkkal. Naponta kétszer hosszú sétákat próbálunk csinálni, persze, ha az időjárás is engedi, hiszen nagyon hiányzik a mozgás. De a legtöbb edzést itthon végzem, erősítek, cardiozom, illetve a gyógytornafeladatokat végzem.
– Sajnos nem úgy fejeződött be az idény, ahogy azt elképzeltük. Mit gondolsz, hogy alakult volna a folytatás, hova ért volna oda a csapat?
– A bajnokság lefújása előtt már biztossá vált, hogy a legjobb négy között vagyunk. Ezzel ugye elértük az első célunkat, amire mindenki vágyott. Az biztos, hogy kemény rájátszás következett volna: 2-3 naponta bizonyítani, illetve folyamatos edzésmunkát végezni nehéz feladat lett volna, de mi erre készültünk az egész szezonban. Szerintem megmutattuk, hogy ez a csapat mindenre képes, így úgy gondolom, Kaposvárnak a legszebb érmet zsebeltük volna be. Az ARANYAT!)
– Melyek voltak a szezon legemlékezetesebb mérkőzései, pillanatai számodra?
– Számomra a 3 mérkőzés volt valami fantasztikus. Az első és a második békéscsabai idegenbeli meccsünkkel kezdeném. Az elsőn még külső megtekintő voltam a sérülésem miatt, de attól az energiától, amit ott a csapat megmutatott, még a mai napig kiráz a hideg. A második, amikor már pályára is léptem, hatalmas csata volt, nem volt elveszett labda, mindenki egymásért küzdött keményen. Szoros szett végek után ismét sikerült ott nyernünk. A harmadik a Vasas meccs itthon. Már a bemelegítésnél rengeteg néző volt. Nagyon jó hangulat, kemény mérkőzés, minden adott volt, ami egy igazi röplabda meccshez kell.
– Hogy érzed, miben fejlődtél az elmúlt hónapokban? Menyit számított az új környezet, az új csarnok, az egyre több szurkoló?
– Amiben fejlődtem szerintem, az a türelem és a kitartás. Nagyon kemény 2,5 hónapom volt a sérülésem miatt. Itt tanultam meg igazán, hogy soha nem adhatom fel, nem létezik lehetetlen. És ha türelmes vagyok magammal szemben és kitartok a céljaim előtt, akkor bármire képes vagyok, és be is tudom bizonyítani. A Kaposvár Aréna volt a második otthonunk, minden adott volt a sikerek eléréséhez. Szurkolóink előtt le a kalappal, számomra ők voltak az a bizonyos 7. ember a pályán. Nagyszerű érzés volt látni azt, hogy az elmúlt két év alatt egyre többen jönnek ki a meccseinkre, illetve hogy egyre többen támogatnak, és bíznak bennünk! Remélem, hamarosan találkozunk!
