2019. 12. 05., csütörtök, 17:10
Bence-Kiss Krisztina, a kaposvári Chameleon Poledance rúdsport stúdió vezetője volt az egyike annak a három felnőtt női versenyzőnek, akik Magyarországot képviselték a POSA Rúdsport Világbajnokságon december első hétvégéjén Hämeenlinnában, Finnországban.
A háromnapos megmérettetés során huszonhárom ország versenyzői mérték össze tudásukat junior, felnőtt, 40+, illetve 50+ férfi és női egyéni, valamint duó kategóriákban; Magyarországot kilenc fős delegáció - öt junior leány, három felnőtt női, valamint egy 50+ női versenyző – képviselte.
- Összességében elégedett vagyok az eredményemmel – mondta Bence-Kiss Krisztina a hazatérést követően – a huszonkilencedik helyen végeztem egy nagyon erős mezőnyben. Olyan nagy nevekkel állhattam egy színpadon, mint Rafaela Montanaro (USA), aki végül meg is nyerte a VB-t, Bianca Breschi (ITA) a tavalyi világbajnok, Olena Minina (UKR), és az egyik legnagyobb példaképem, Anna-Maija Nyman (SWE), és ez már önmagában is hatalmas élmény volt. Éppen ezért nem is igazán voltak elvárásaim a kiutazás előtt, az egyetlen célom az volt, hogy a tőlem telhető legjobbat nyújthassam; egyedül annyi fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne, ha a helyezésem 30-on belül lenne. Ezt sikerült is tartanom, ráadásul a magyar versenyzők közül én kaptam a kötelező elemekre a legmagasabb pontszámot, aminek külön örültem. Rengeteget tanultam a verseny során, és tudom, hogy elsősorban a kivitelezés, és a művészi hatás az, amiben fejlődnöm kell, tehát erre fogok fókuszálni az elkövetkező időszakban.
A kaposvári rúdsportoló – aki korábban élt is Finnországban, nem messze a várostól, ahol a VB-t megrendezték – egy finn énekesnő, Tarja Turunen egyik számára mutatta be négyperces gyakorlatát, ami külön megmelengette a helyiek szívét.
- Nagyon szeretem a finn zenéket, ezt a koreográfiát pedig már több, mint egy éve tökéletesítem, szóval nagyon közel áll a szívemhez. Nagy álmom volt, hogy egyszer finn közönség előtt is bemutathassam, és ez most valóra is vált, úgyhogy én már a kijutással is nyertem. A finnek közül többen is megjegyezték, milyen jó a zeneválasztásom, és nagyon tetszett nekik a dresszem is, amit édesanyám varrt - ezek mind apróságok ugyan, de nagyon jó élmény volt. Az ott töltött idő rengeteg motivációt adott, az pedig egyszerűen fantasztikus volt, hogy itthonról mennyien támogattak – ez egy olyan dolog, amire igazán nem számítottam. Nem csak párom és a családtagjaim szorítottak értem, ott volt mögöttem a fantasztikus Chameleon-csapat is, akik a verseny napján és a hazatértem után is egészen meghatottak azzal, amit tettek azért, hogy a lehető legjobban sikerüljön a versenyem. Rengeteg rudas és nem rudas barát és ismerős írt, érdeklődött, drukkolt a hétvége során – ez az, amit biztosan soha nem fogok elfelejteni.
Az élet azonban ezek után sem áll meg, a Chameleon Poledance csapata pénteken a XX. Látványsport Fesztiválon is fellép majd két koreográfiával, amelyben a frissen hazatért egyesületvezető is részt vesz majd.
