2014. 09. 11., csütörtök, 05:25
A kaposvári sport idei évének egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatva, Bajnok Eszter felállhatott a dobogóra a Kínában megrendezett 2. Ifjúsági Olimpián. A fiatal tehetséggel beszélgettünk.
A 16-17 éves korosztály legnagyobb világversenyén a Favorit AC atlétája a hármasugrók mezőnyében, egyéni csúccsal szerezte meg a harmadik helyet. Dovigyel Csaba edző kéthelyi származású tanítványára már régebben felfigyeltek a hazai szakemberek, ebben az évben pedig a nemzetközi élvonalban is letette a névjegyét.
Jutott már idő egy kis pihenésre a hazaérkezés után?
Eléggé összesűrűsödött az idei program, ugyanis az elmúlt években az augusztus már a pihenésé volt, és lényegében a tanévkezdéssel együtt kezdtük meg a munkát. Idén szerencsére minden másként alakult, hiszen kivívtam a részvétel jogát az Ifjúsági Olimpiára, ahonnan csak augusztus végén érkeztünk haza. Ezt követően Orbán Viktor miniszterelnök fogadott minket a Parlamentben, közben pedig elkezdődött a tanév az iskolában.
A szakemberek szerint már az nagy siker volt, hogy kijutott az Ifjúsági Olimpiára. Ön hogy élte meg ezt az eredményt?
A felkészülési időszak után bizakodó hangulatban vártam a fontos versenyeket, és úgy érzem, nem is okoztam csalódást. A májusi, Bakuban megrendezett kvalifikációs viadal jól sikerült: új országos csúcsot ugrottam a hármasugrók mezőnyében, és bronzérmet szereztem a korosztályom Európa-bajnokságán. A leginkább azonban annak örültem, hogy kijutottam az Ifjúsági Olimpiára.
Milyen tervekkel vágott neki a hosszú útnak?
Edzőmmel, Dovigyel Csabával azt a célt fogalmaztuk meg, hogy jussak be a hármasugrás döntőjébe. A riválisok eredményeit is ismertük, így nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak mindez.
Bajnok Eszter kaposvári köszöntése:
Kínában aztán minden várakozást felülmúlt a szereplése.
Jó néhány napot eltöltöttünk már Kínában, amikor a mi versenyszámunk következett a programban, és igyekeztem ráhangolódni a feladatra. Tizenöten próbáltunk szerencsét a selejtezőben, ahonnan a legjobb hét jutott tovább a fináléba. Az első ugrásom előtt annyira izgultam, hogy remegett a lábam, de fejben összeraktam mindent, és jól is kezdtem. Végül a negyedik helyen kerültem be a döntőbe.
Ott pedig sikerült ismét meglepni az egész mezőnyt.
Valóban összejött minden, ugyanis új egyéni csúccsal zártam a versenyt. Egy 12 méter 34 centis ugrással kezdtem, amit a folytatásban 41 centiméterrel sikerült megjavítani. És még nem volt vége: a harmadik ugrásommal túlszárnyaltam egy centivel a 13 métert, ami nem csak új magyar ifjúsági rekord, hanem végül bronzérmet is ért. A végén még izgulnunk kellett, de a maláj, a koreai és az orosz sportoló sem javított, így megszereztem a harmadik helyet.
Korábban távolugróként érte el sikereit, hogy került képbe a hármasugrás?
Alig több, mint másfél éve foglalkozunk a hármasugrással, és menet közben folyamatosan javultak az eredményeim. Ez mindenképpen biztató volt, és remélem, még van bennem jó pár centi. Az ifiolimpiára egyébként távolugróként nehezebb lett volna kijutni, és utólag elmondhatom, hogy jó döntést hoztunk, amikor ezt a versenyszámot választottuk.
Ez a bronz számomra a legszebb és a legfényesebb medál, és egyelőre még dobozban tartom, nem találtam meg a megfelelő helyet számára.
A korábbi diákolimpiai és magyar bajnoki címek, illetve az idei nagy nemzetközi sikerek után hogyan képzeli el a folytatást?
Az előttünk álló időszakban újabb alapozás vár rám, a jövő nyáron pedig a korosztályos Európa-bajnokság az az esemény, amelyre mindenképp szeretnék kijutni. Az edzőm szerint akár még a felnőtt csapat Európa-bajnokságon is ott lehetek, de majd meglátjuk, milyen teljesítményre leszek képes. A nyáron, a mezőny legfiatalabbjaként, részt vehettem az Egyesült Államokban megrendezett junior világbajnokságon is, és még két évig szerepelhetek ebben a korosztályban.
Mit jelent Önnek ez az olimpiai bronz?
Természetesen pályafutásom eddigi legnagyobb sikere ez. Ez a bronz számomra a legszebb és a legfényesebb medál, és egyelőre még dobozban tartom, nem találtam meg a megfelelő helyet számára. Az esemény kabala-figuráját is megszerettem, bár nehezen tudtuk megállapítani, hogy pontosan mi az. Azt hittük, hogy bab, aztán kiderült, hogy egy kavics.
Ha nem a pályán edz és versenyez, mivel tölti a mindennapjait?
A legtöbb időt a tanulással töltöm, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium végzős tanulója vagyok. Még nem döntöttem el, hogy az érettségi után hol folytatom.
