2014. 04. 03., csütörtök, 06:04
A napokban ünnepelte hatvanadik születésnapját a Videoton egykori legendás futballistája, Burcsa Győző. A neves sportember Kaposváron született, és itt kezdte a pályafutását. Vele beszélgettünk.
Sok ezer helyi szurkolónak szerzett felejthetetlen élményt azzal, hogy ő lőtte mind a két gólt a Rákóczi első NB I-es mérkőzésén, 1975 augusztusában, a Vasas ellen. Burcsa 1985-ben az UEFA Kupa döntőjében, egy évvel később pedig a mexikói világbajnokságon is pályára léphetett társaival.
- Egy célom volt: az, hogy valahogy a hatvanat megérjem. A nagy nap reggelén felébredtem, örültem, hogy ez is megadatott, és azt mondtam: éljünk tovább. Őszintén megmondom, még nem készítettem mérleget, fiatalnak és aktívnak érzem magam, jól vagyok, a mindennapok pedig jól telnek a család körében. Összefoglalva: semmi gondom nincs azzal, hogy betöltöttem a hatvanat - fogalmazott.
- Számvetésre mi sem szeretnénk rábírni, de az elért eredményeit elnézve, van miről beszélni. Hogy került közelebbi kapcsolatba a futballal?
- Tudni kell, hogy mi egy nagy család vagyunk, hatan vagyunk testvérek. Mindannyian rendszeresen mozogtunk, nagyon szerettük a sportot. Négy fiú nőtt fel együtt, így adott volt a kettő-kettő elleni futballjáték gyerekkorunkban. Én elég hamar eldöntöttem, hogy ezen a pályán szeretnék maradni.
- Kaposváron nőtt fel, és itt mutatkozott be az NB I-ben is.
- Máig az egyik legszebb emlék az a mérkőzés. 1975 augusztusában játszottuk első élvonalbeli mérkőzésünket, húszezer ember szurkolt nekünk a Vasas elleni találkozón. Nyertünk 2-0-ra, és én lőttem mind a két gólt. Ez egy olyan élmény volt, ami pozitívan kísért végig az egész pályafutásom alatt.
- Emlékszik még erre a legendás két találatra?
- A gólokra kis túlzással úgy emlékszem, mintha ma születtek volna. Mindkettőt a déli kapuba szereztem. Ennek van egy története is. Márton József és én voltam kijelölve a tizenegyes végrehajtására. Józsi, mint csapatkapitány és legidősebb játékos odajött hozzám, és azt mondta: Győzőke, rúgd te. Én odamentem, és berúgtam. Akkor és ott megtanultam: vannak olyan helyzetek, amikor el kell vállalni a tizenegyest vagy mást is.
- Igazi nagy klubsikereit a Videoton és a Győr csapatával érte el a nyolcvanas évek közepén.
- Tulajdonképpen mindig jól döntöttem akkoriban. Akkor mentem Fehérvárról Győrbe, amikor ott kétszeres bajnokcsapat alakult, és éppen idejében tértem vissza a Videotonhoz, mert részese lehettem az UEFA-kupa menetelésnek. Ez azonban nem szerencse kérdése volt, hanem végiggondoltam a lehetőségeket, és utána léptem. Az UEFA-sorozat óriási dolog volt, mert sok jó csapatot megvertünk, és akkoriban valóban igazi futball-láz volt az országban. Évtizede nem látott kaposvári ismerősök jelentkeztek jegyekért, és egészen a döntőig verekedtük magunkat. Később öt éven át futballoztam Franciaországban. Úgy kerültem ki oda, hogy nem is beszéltem a nyelvet, de bíztam magamban, mert tizennyolc éves korom óta tudtam, hogy bármi is történjen, évente rúgok legalább tíz gólt.
- A magyar válogatottban 15 alkalommal kapott lehetőséget, és ott volt az 1986-os mexikói világbajnokságon. Vidéki játékosként kevesebb esélye volt arra, hogy felhúzza a címeres mezt?
- Akkoriban úgy éreztem, sokkal nehezebb a dolgunk, mint a fővárosiaknak, de így is örültem, hogy ennyiszer voltam válogatott. Annak is örültem, hogy kikerülhettem munkavállalási engedéllyel külföldre profinak. A világbajnokságra már francia klubcsapatomból kerültem ki, a szovjetek elleni hat-nullás meccsen negyed óra után álltam be, Kanada ellen viszont húsz perc után lecseréltek.
Egy Burcsa-gól válogatott mezben, a svédek ellen:
- Sok nagy labdarúgóval játszhatott együtt, kiket emelne ki közülük?
- Nyilasi, Fazekas vagy Bálint Laci mindenképpen az élre kívánkozik. Sőt, amikor először voltam válogatott, az volt a hozzám hasonlóan somogyi származású Bene Ferenc búcsúmeccse. A külföldiek közül pedig Eric Cantonát emelném ki, aki fiatalon is őrült és nagyon becsvágyó volt.
- A hazatérése után néhány évig edzősködött. Milyen tapasztalatokkal zárta azt az időszakot?
- Mindig jellemző volt rám, hogy a magam által felállított normák alapján igyekeztem maximális teljesítményt nyújtani. Ezek az elképzelések azonban több esetben nem estek egybe az akkori vezetők elgondolásaival.
- Ezért szakított végül a futballal a kilencvenes évek közepén?
- Megmondom őszintén, középszerű nem akartam lenni. A futball nekem sokkal komolyabb annál, mint ahogy nálunk ment. Már tizennyolc éve csak külső szemlélőnek számítok. Sopronban élek, üzletemberként tevékenykedem, és igyekszem sok időt eltölteni az unokáimmal.
| Burcsa Győző |
|
Burcsa Győző 1954-ben született Kaposváron, egy hatgyermekes család fiaként. Labdarúgó lett, és máig Somogy legeredményesebb futballistái közé tartozik. 15-szörös válogatottként megjárta Mexikót, 1986-ban a France Football újság szerint Franciaország legjobb külföldi futballistája lett, az Auxerre színeiben. A Videoton együttesével UEFA-kupadöntőt vívott, és a fehérváriakkal saját otthonában győzte le a Real Madridot, a világ egyik legjobb klubcsapatát. Itthon kétszeres magyar bajnok, edzőként a Videotonnal és a Matáv Sopronnal ért el szép eredményeket. |