2014. 01. 04., szombat, 15:22
Prukner Lászlót csak részben érte váratlanul a klubvezetés döntése, mégis nagyon sajnálja, hogy távoznia kell a Rákóczi kispadjáról. A szakemberrel beszélgettünk.
- Váratlanul érte a klubvezetés döntése?
- Igazából folyamatosan kapcsolatban voltam Illés János klubelnökkel, és azt is tudtam, hogy több elképzelés is kialakult a jövővel kapcsolatban. Részben ért csak váratlanul a dolog: megvolt annak is a reális esélye, hogy én folytatom a munkát, de mégsem így alakult. Nagyon sajnálom, de tudom, hogy az elért eredményeket nehéz megmagyarázni. Akik ismerik a helyi körülményeket, és tudják, mi történt itt az elmúlt fél évben, azok talán másképpen tekintenek az itt történt eseményekre, mint az ország más területén élők.
- A nyáron már beszélt arról, hogy csak összefogással érhet el sikereket az egyesület. Mi valósult meg ebből?
- Majdnem tíz évet voltam csak edzőként itt a Rákóczinál. Talán mindig is másképpen kezeltek, mint egy sima edzőt, jobban bevontak a csapat körüli dolgokba, és igyekeztem is mindent megtenni azért, hogy legyen itt NB I-es futball. Már látszottak jelei annak, hogy nincs meg az az összefogás, amely korábban a csapatot benntartotta az élvonalban. Ennek igyekeztem hangot adni a helyi médiában is, de nem minden szinten talált ez meghallgatásra. Talán mindenki úgy gondolta, hogy eddig megoldottuk a feladatot, és így lesz ez most is. Sajnos nem sikerült.
- Mennyire volt nehéz a dolga az öltözőben?
- Tavaly ilyenkor a mezőny első felében foglaltunk helyet, de már akkor jeleztem, hogy a keret összetétele nem mindenben megfelelő. A lehetőségeinkkel is tisztában voltam, így sok kompromisszumot kötöttem, ami lehet, hogy hiba volt. Mielőtt elmentem a Ferencvároshoz, három-négy idegenlégiós volt csak a keretben, ez később nagyot változott. Utánpótláskorú játékos sem került fel a csapathoz abban az időszakban, és nem volt egészséges belső struktúra az öltözőben. Nem ellenségeskedésre kell gondolni, de voltak olyan nézeteltérések, régi sérelmek, amelyeket edzőként nehezen orvosolhattam. A sikertelen időszakban ezek felerősödtek, és belülről, kívülről is voltak olyanok, akik nem az egység felé tolták a csapatot, hanem inkább megosztották. Ezt a helyzetet szinte lehetetlen volt kezelni. Negatív spirálba kerültünk, amiből nem tudtunk kijönni. Tetézte a gondjainkat, hogy a nyáron alapemberek mentek el, akiket nem tudtunk pótolni. A másodosztályból hoztunk játékosokat, nem volt idejük a beilleszkedésre, egyből be kellett tenni őket a csapatba, és olyan hibákat követtek el, amiken meccsek úsztak el.
Már látszottak jelei annak, hogy nincs meg az az összefogás, amely korábban a csapatot benntartotta az élvonalban.
- Hogy látja a Rákóczi bennmaradási esélyeit?
- Egy-két játékos kivételével ez egy fiatal csapat. Ha a vezetés meg tudja oldani, hogy a klub szekerét egy irányba húzzák és tolják, akkor reális az esély arra, hogy a Rákóczi bennmaradjon. Én tiszta szívemből kívánom, hogy így legyen.
- Hogyan tovább, Prukner László? Újabb munka, vagy pihenés következik?
- Én még soha nem voltam ilyen helyzetben, hogy nem tudom, mikor lesz lehetőség az újabb munkára. Korábban mindig két-három munkahelyen dolgoztam. Igyekszem már hétfőtől azzal foglalkozni, hogy a legtartalmasabban kitöltsem az időt, és a legjobban felkészüljek arra itthon vagy külföldön, hogy ha jön egy lehetőség, annak maximálisan meg tudjak felelni.
