2013. 11. 12., kedd, 06:09
A Fino együttesének idei első hazai tétmérkőzésén búcsúztatta el a klub ifjabb Laszczik Ivánt, aki élsportolói pályafutása befejezése mellett döntött. A 31 éves, korábbi válogatott feladót legnagyobb élményeiről, további elképzeléseiről is faggattuk.
- Nagyon örültem, hogy a csapat fontosnak tartotta, hogy elbúcsúztassak. Nem szerepelni akartam, csak jó érzés, hogy fontosnak és értéknek tartotta a klub, amit csináltam az elmúlt években – mondta lapunknak a visszavonuló sportember.
- Sokat gondolkodtál, mielőtt meghoztad a döntésedet?
- Nehéz volt a döntés, de azt gondolom az egyesület vezetőivel kölcsönösen megértettük egymás álláspontját, érdekeit. Bármilyen nehézségek is akadtak, összességében nagyon szerettem ezeket az éveket, megérte ennyi időt, energiát áldozni, de ideje volt lépni. Lassan 32 évesen, úgy éreztem, hosszú távú motivációt, célokat kell kitűznöm magam elé, és ebben a röplabdának már nem találtam szerepet.
- Jó néhány évet lehúztál a pályán, nem csak a kaposvári együttesben és a válogatottban léptél pályára, hanem Franciaországban és Németországban is röplabdáztál. Mik a legnagyobb élményeid?
- Szerencsére van mit feleleveníteni. Kilencszer nyertem magyar bajnokságot, 4-szer szerepeltem a felnőtt, 15-ször a junior válogatottban, és jó néhány hazai, nemzetközi mérkőzést megvívtunk a pályán. Nagy élmény volt az egyik európai sztárcsapat, a szlovén Bled legyőzése a Közép-európai Ligában, illetve CEV-kupa mérkőzést játszani Görögországban. Arra a meccsre is szívesen gondolok vissza, amikor a cserecsapatunkkal megvertük saját otthonában a Pozsonyt, és bejutottunk az Interligában a legjobb négy közé.
- Volt szerencsém ott lenni veletek, így tegyük is hozzá rögtön: az a mérkőzés más miatt is emlékezetes marad számunkra...
- Úgy tudtuk, öt órakor kezdődik a mérkőzés, és fél négykor még egy izgalmas filmet néztünk a csarnok előtt a buszban. Akkor jöttek ki értünk, hogy hol vagyunk már, mert négykor indul a meccs... Gyorsan bementünk, bemelegítettünk, aztán nyertünk...
- Édesapád játékosként, edzőként és vezetőként is sokat tett a röplabdáért. Az ő hatására választottad te is ezt a sportágat?
- Ő nem erőltette, én akartam. Gyakorlatilag ebben a csarnokban nőttem fel, mindenki, akire felnéztem, röplabdás volt, és én is röplabdás akartam lenni. Örülök neki, hogy eljutottam idáig. Több edző is foglalkozott velem az évek során, én elsősorban Burcsa Tibort emelném ki.
- A civil életben már sikerült elhelyezkednek, de mi lesz a sporttal?
- Más sportágakat próbálgatok majd, és igyekszem belekóstolni mindenbe.
- Mondjuk, a triatlonba is?
- Az már megvolt, de ha valaki megtanít rendesen úszni, elmegyek újra...
