2013. 10. 03., csütörtök, 06:52
Nem szakadt meg az elmúlt évtizedek hagyománya: napjainkban is találunk magyar játékvezetőt a nemzetközi futball elit világában. Kassai Viktor válaszolt a legkényesebb kérdésekre is a Magyar Sportújságírók Szövetsége komáromi szakmai beszélgetésén.
Mennyire tartja magát ismert embernek?
Az a tapasztalatom, hogy civilben nem nagyon szólítanak meg, nem jellemző a dolog. A pályán, játékvezetői ruhában azonban természetesen más a helyzet. Tisztában vagyunk azzal, hogy mi a szerepünk a mérkőzéseken, és azt is fontosnak tartom, hogy legjobb tudásunk szerint teljesítsünk minden egyes találkozón, legyen az BL-döntő vagy egy kisebb jelentőséggel bíró összecsapás. Egyébként, amikor elkezdtem a játékvezetést, nem jutott eszembe, hogy ez a hobbi ismertséggel is jár majd.
A sikeres játékvezetői pályafutást milyen futballista múlt előzte meg?
Serdülőként játszottam megyei szinten, de úgy gondolom, hogy nem is ez számít. Érdekesség, hogy a FIFA-játékvezetők többsége soha nem futballozott igazán komoly szinten. Nem ezen múlik, hogy ki meddig jut a játékvezetői pályán, de tény, hogy nem könnyű feladat a miénk. Nem az a jellemző, hogy az aktív pályafutásukat befejező játékosok játékvezetői tanfolyamra jelentkeznek, majd a sikeres vizsgák után munkába állnak.
Tény, hogy a legtöbb kudarc és kritika a játékvezetőket érheti a pályán. Hozzá lehet ehhez szokni?
Tényleg furcsa szakma a miénk: az elkövetett hibáinkat nem lehet helyrehozni. Az élet más területein van idő végiggondolni és meghozni egy döntést, nekünk viszont azonnal kell dönteni. Ha hibázunk, akkor pedig rögtön megkapjuk a magunkét. Manapság már legalább nyolc kamera vesz egy-egy mérkőzést, így semmi sem marad rejtve, azonnal kiderül minden.
Hogy éli meg, ha hibázik?
Nehéz egy mérkőzést hiba nélkül levezetni, velem is sokszor előfordul, hogy rosszul ítélek meg egy-egy játékszituációt. Minden tévedés bánt, de azt vallom, hogy ki kell elemezni a hibákat, hogy máskor ne kövessük el azokat. Minden játékvezetőnek meg kell tanulnia, hogy túl kell lépni egy-egy meccsen, mert a következő héten jön a következő.
Manapság egyre több bíró működik közre a mérkőzéseken, a játékvezetés is igazi csapatmunkának tűnik.
Ez így van: együtt vezetjük a meccseket a kollégáimmal, az elért eredményeimnek az asszisztenseim is részesei. Ha ők hibáznak, közösen hibázunk, ha jól sikerül minden, együtt örülünk a jó teljesítménynek.
Milyen érzés világsztároknak mérkőzést fújni?
Nem azért küldenek minket a legnagyobb rangadókra, hogy autogramokat gyűjtsünk... Az a feladatunk, hogy betartassuk a szabályokat, és ha szükség van rá, rendet tegyünk a pályán. Egy igazán éles összecsapáson, amikor már nagyon nagy a tét, hamar elszabadulnak az indulatok, ha nincs észnél az ember. Ha jól fújom a sípot, könnyebben elfogadnak a legnagyobb sztárok is.
Itthon vagy külföldön tiszteli Önt jobban a futballközeg?
Ez változó. Úgy érzem, külföldön alapból sokkal jobban tisztelik a játékvezetőket a klubok irányítói és a szurkolók is. Úgy tekintenek ránk, mint a labdarúgás fontos szereplőire. Itthon sajnos inkább negatív a bírók megítélése, de az elmúlt évek nemzetközi eredményeit és a magyar élvonalban eltöltött csaknem tizenöt évet azért elismerik.
Egy igazán éles összecsapáson, amikor már nagyon nagy a tét, hamar elszabadulnak az indulatok, ha nincs észnél az ember. Ha jól fújom a sípot, könnyebben elfogadnak a legnagyobb sztárok is.
Mit gondol: a mérkőzések színvonala vagy a játékvezetők teljesítménye a jobb hazánkban?
Egyáltalán nem könnyű ezt összehasonlítani. A játékvezető mindig alkalmazkodik a játékhoz, tehát nem dönthetjük el előre például azt, hogy keveset fújunk vagy sok szabálytalanság miatt kell megállítani a játékot. A bíróink teljesítményét nem tartom gyengébbnek az NB I-es színvonalnál.
Mit érhet még el a játékvezetésben?
Bízom abban, hogy rengeteg siker várhat még ránk az előttünk álló években. A felső korhatár 45 év, és jó lenne a következő szezonokat is olyan mérkőzésekkel emlékezetessé tenni, amelyek számunkra is óriási élményt jelentenek. A következő világbajnokságon, illetve a Bajnokok Ligájában is szeretnék közreműködni.
Összességében már most elmondhatja: jó döntést hozott, amikor sípot vett a kezébe.
Édesapám is játékvezető volt, ő tanácsolta, hogy kövessem a példáját. A Fejér megyei bajnokságban mutatkoztam be asszisztensként, és akkor még nem gondoltam volna, hogy akár csak az NB III-ig eljuthatok. A sors másként akarta, és nagy öröm volt 1999-ben bemutatkozni az élvonalban, négy évvel később pedig helyet kapni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség játékvezetői keretében. A 2008-as pekingi olimpia döntője, a 2010-es világbajnokság spanyol-német elődöntője és a 2011-es bajnokok Ligája-finálé egyaránt felejthetetlen élmény, és óriási megtiszteltetés volt, hogy ugyanebben az évben a világ legjobb játékvezetőjének választottak. Remélem, lesz még hasonlóban részem.
Végezetül árulja el: van kedvenc futballcsapata?
Kiskoromban mindig ott ültem a tatabányai csapat mérkőzésein, és most is közel áll a szívemhez ez a klub...
