2013. 07. 12., péntek, 05:43
Ami nem sikerült a medencében, összejött a tárgyalóasztal mellett: nem kis bravúrt hajtott végre a Kaposvári Vízilabda Klub vezetése, amikor szerződést kötött a háromszoros olimpiai bajnok Szécsi Zoltánnal.
A két fél akkor állapodott meg egymással, amikor eldőlt, hogy a somogyiak az OB I-ben elért utolsó hely ellenére is bennmaradtak az élvonalban. Az egyesület megkapta az esélyt a folytatásra, és elkezdődhet az építkezés – nem is akárhogyan. A 35 esztendős Szécsi július végén költözik Kaposvárra, és már az új csapattársakkal kezdi meg a felkészülést.
- Miért éppen Kaposvár?
- Egerben, a bajnoki cím megnyerése után,átadólistára kerültem, és a kaposváriak elnöke, Dobos Pál keresett meg elsőként, még aznap, és ez sokat számított. Amit a vezetőség felvázolt nekem a megkeresésükkor, az jó volt. Szeretnék egy kicsit alapköve lenni a remélhetőleg szép jövő előtt álló kaposvári vízilabdának. Építkezni szeretnének, felépíteni egy csapatot, ez egy nagyon szép kihívás, tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de jó dolog első fecskének lenni...
- Milyen célokkal száll majd vízbe az új csapatban?
- Nem titkolom: ha sikerülne az első nyolcba bejutnunk, akkor az számomra egy óriási személyes siker lenne. Nekem hiúsági kérdés, hogy megfelelő szinten védjek. Nem levezetni jöttem ide, ezt szeretném hangsúlyozni.
- Most mégsem az első hely megszerzése lesz a fő feladat, mint pályafutása korábbi éveiben...
- Ez egy másik város, egy másik egyesület, és nem is lehet összehasonlítani a korábbiakkal. Először is, nagyon-nagyon fontosnak tartom azt, hogy jó közösség alakuljon ki az együttes tagjaiból, mindenki érezze jól magát, mert csak abból lesz eredmény, főként ezen a szinten. Én minden egyes meccset úgy szeretnék befejezni, hogy azt mondhassam, élveztem a játékot. És ne feledjük, a tét sem lesz kicsi: három kiesőt határozott meg a szövetség, így minden egyes mérkőzésen nagy lesz majd a harc a pontokért.
- Mennyire ismeri leendő csapattársait?
- A jelenlegi játékosok közül nem túl sokat, de a horvát centert, Benicet jól ismerem, mert annak idején, még juniorként évekig harcoltunk egymás ellen a korosztályos válogatottban. Érdekes lesz vele újból találkozni, immár csapattársként... Az új vezetőedzővel, Fekete Szilveszterrel sem dolgoztam még együtt, de az biztató, hogy hajdanán ő is válogatott kapus volt, mint én.
- Hogy tetszik Önnek Kaposvár?
- Örömmel tapasztaltam, amikor itt jártam, hogy az uszoda, a strand és a termálfürdő mellett a belváros is nagyon szép, tetszetős. Számomra nagyon hasonlít Egerhez, ahol hosszú évekig éltem és vízilabdáztam. Korábban, a válogatott tagjaként is jártam már itt, és lenyűgöző volt a helyi sportbarátok szeretete. Remélem, hogy az ősztől a korábbinál is többen járnak majd a mérkőzéseinkre.
- A családja mit szólt a döntéséhez?
- A feleségem kifejezetten örült, hogy nem Budapestre megyünk. Én is úgy gondolom, hogy Budapestből kicsit most már elég volt; annak ellenére, hogy nagyon szép város. Beleszerettünk Egerbe, ebbe a hatvanezres méretű vidéki életbe, és szerintem Kaposvárral kapcsolatban is hasonló érzéseink lesznek.
- Az előretekintés után térjünk vissza a múltba: háromszoros olimpiai bajnokként melyik aranyérmére a legbüszkébb?
Szeretnék egy kicsit alapköve lenni a remélhetőleg szép jövő előtt álló kaposvári vízilabdának.
- Mind a három hatalmas nagy siker volt, és mindegyik más életszakaszban ért utol. 2000-ben, Sydneyben még nagyon fiatal voltam, de életre szóló élmény volt az elődöntő és a döntő. Négy évvel később, Athénben emlékezetes csatában vertük meg a szerbeket, Pekingben, 2008-ban pedig nem adtunk esélyt az Egyesült Államok válogatottjának a fináléban. Ilyen szintű sikereim már valószínűleg nem lesznek, de igyekszem mindenképp úgy teljesíteni Kaposváron, hogy pályafutásom ezen szakaszára is büszke lehessek.
- Sokan még ma is a világ legjobb vízilabdakapusának tartják.
- Én azt mondom, hogy nincs legjobb, hanem legjobbak vannak. Hogy kik tartoznak közéjük, azt a pillanatnyi forma és persze a játék dönti el. Volt, amikor valóban engem választottak meg a világ legjobb kapusának. Én abban különbözöm a „kollégáktól”, hogy világ legjobb csapatának a kapujára vigyáztam...
- Végezetül árulja el, hogy került be a kapuba?
Kétéves voltam, amikor először elvittek az uszodába, ám az úszás igazából nem tetszett annyira. Ezután belekóstoltam a teniszbe és a röplabdába is, majd orvosi javaslatra tíz évesen a BVSC pólósaihoz kerültem. A hosszú kezeim és lábaim miatt viszonylag gyorsan a kapuban találtam magam, és ott ragadtam. Nem bántam meg...
