2013. 06. 06., csütörtök, 06:34
Kilenc évet kellett várunk arra, hogy a Kaposvári Kosárlabda Klub együttese újra bejusson a legjobb négy közé a bajnokságban. A KKK ügyvezető elnökével, Monok Tiborral beszélgettünk a szép sikerről, és arról, ami mögötte van.
Az elmúlt hónapokban újra felszökött a kosárlabdaláz a városban, és a fiúk hosszú idő után ismét táblás ház előtt vívhatták meg rangadóikat. A csapat végül izgalmas csaták után a negyedik helyen fejezte be a szezont, amiért minden dicséretet megérdemel.
- Hosszú volt a böjt?
- Ha az eltelt éveket nézzük, mindenképpen! A második bajnoki címünket 2004-ben szereztük meg, és valóban akkor volt a csapat a legutóbb a legjobb négy között. Én 2009. január elseje óta vagyok a klub ügyvezetője, és utólag visszagondolva, nagyon hamar elment ez a négy és fél esztendő. Nehéz feladatot kellett megoldani; tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire.
- Az elmúlt években a nyolc közé jutás is túl nagy elvárás volt, az idén viszont minden várakozást túlteljesített a társaság.
- Nem titok, az volt a kulcs, hogy jó magyar játékosok szerepeltek a keretünkben, akik egytől egyig, maradéktalanul teljesítették azt, amit vártunk tőlük. Természetesen ehhez jött még a három idegenlégiós, akiket szerencsés kézzel választottunk ki.
- Hogy találtak rá a Spica, Dunn, Swanston hármasra?
- Mint minden évben, tavaly nyáron is sokat válogattunk, sok szempontot vettünk figyelembe. Tudtuk, hogy más klubokkal ellentétben nem lesz lehetőségünk menet közben külföldi játékosokat cserélni. Fontos volt az is a játéktudásuk és a korábbi eredményeik, mutatóik mellett, hogy milyen emberek. Büszkén mondhatom, hogy a lehető legjobb játékosokat választottuk ki. Ehhez persze jó adag szerencse is kellett, és a Jóisten is velünk volt.
- Az új csapat már a felkészülési mérkőzéseken is biztatóan teljesített, aztán a bajnokságban, éles helyzetben is jöttek a sikerek.
- Először is, m egnyugtató volt, hogy jó játékosokat választottunk ki, és remek csapatszellem alakult ki a felkészülés heteiben. A korábbiakhoz hasonlóan a nyolc közé jutást tűztük ki célként, de közben figyeltük az ellenfeleket is, hogyan alakulnak az igazolásaik. A mi csapatunk pedig elindult egy hosszú és eredményes úton. Igen fontos meccseket nyertünk vidéken, mint például Körmenden, Sopronban és Pécsen, és kiderült, hogy talán több van ebben a társaságban, mint amit előzetesen gondoltunk.
Minden kaposvári kosárlabdabarát nagy vágya, hogy legalább úgy teljesítsünk, mint az idén.
- A KKK menetelésének köszönhetően aztán újból megteltek a lelátók.
- Fontos volt, hogy jöttek az eredmények itthon és idegenben is, és sokáig vezettük a tabellát. Akik igazán szeretik a kosárlabdát, mindig kijönnek a mérkőzéseinkre, de sokan vannak, akik az elért sikerek után látogatnak ki a sportcsarnokba. Azt hiszem, ebben az évadban nekik sem okoztunk csalódást. Nagy dolognak tartom, hogy a középszakaszban megőriztük a negyedik helyünket, és a Jászberény elleni, öt mérkőzésből álló negyeddöntő után az Alba Fehérvár ellen is győzni tudtunk egyszer. Ráadásul ebben a szezonban még látványos és nézhető is volt a játékunk. Végre újra igazi rájátszás-rangadókat láthattak a kaposváriak. Ez mindig idegölő, de kellemes dolog, ez a bajnokság sava-borsa.
- Hogy érzi: az idei sikerek hatására magasabbra került a mérce a csapat szereplésével kapcsolatban?
- Minden kaposvári kosárlabdabarát nagy vágya, hogy legalább úgy teljesítsünk, mint az idén. Én mégis azt mondom, hogy a következő évadra is a nyolc közé jutás lehet a reális célunk, és ezt a pozíciót kellene tartósan megőriznünk. Csak így tartható fent a közönség érdeklődése, és így lehet felfokozott hangulatú, izgalmas mérkőzéseket játszani.
- A nagy kérdés már csak az, hogy kiket láthatunk az ősztől a KKK mezében a pályán?
- Nem titok, hogy a három külföldi játékost nem tudjuk megtartani. Olyan jó szezont zártak, amely után nem meglepő, hogy szeretnének másfélszer-kétszer annyit keresni, mint az idén. Erre itt nincs lehetőség. A csapat tagjainak egyébként a bajnokság végéig volt szerződésük, így most már mindenki pihenőn van. A jövő évi csapattal kapcsolatban egyelőre még semmi konkrétumot nem tudok mondani. Tárgyalunk a magyar játékosokkal és a vezetőedzővel is, és a reményeim szerint június második felében már okosabbak leszünk.
- Mennyit számított az idei sikerek elérésében, hogy a város s legnehezebb időkben is a klub mellett maradt?
- Ezt a negyedik helyezést nem érhettük volna el a segítők és a támogatók nélkül. Szeretnék köszönetet mondani Szita Károly polgármester úrnak és az önkormányzatnak, és külön köszönöm a sok szeretetet és biztatást, amit a szurkolóinktól kaptunk. Erre a bajnokságra, azt hiszem, még sokáig emlékezni fogunk!
