2013. 05. 03., péntek, 15:24
Sikeres pályafutásának újabb mérföldkövéhez érkezett a napokban Waltner Róbert, a Kaposvári Rákóczi futballcsapatának támadója. A hatszoros válogatott csatár az Eger ellen játszotta 300. magyar NB I-es mérkőzését.
A labdarúgó akkor még nem ünnepelt, ugyanis az együttes váratlan vereséget szenvedett, az elmúlt hétvégén, a Haladás ellen 3-2-re megnyert találkozó után viszont duplán volt ok az örömre...
- Annak örülök, hogy azt érezhettem a pályán: úgy hajtunk egymásért, mint néhány hete a 2-0-ra megnyert pécsi bajnoki mérkőzésen – kezdte a beszélgetést a 35 esztendős támadó. - Ha ez mindig így lenne, akkor többször örülhetnénk a lefújás után a pályán. Hatvan percen át tíz emberrel játszottunk, így kettőzött erővel küzdöttünk. Mindenki kivette a részét a győzelemből. A Honvéd és az Eger elleni vereség után nagyon kellett nekünk ez a siker.
- A kiesőjelölt elleni egygólos vereség érzékenyen érintette Önt is?
- Sokat sajnos nem szabad egy ilyen mérkőzésen gondolkodni, de én a múlt hét elején még sokat rágódtam a történteken. Megmondom őszintén, én szégyellem magam az Eger elleni meccs miatt. Az vigasztalt csak, hogy hétről hétre lehet javítani a bajnokságban, mindig jön a következő feladat, és előrébb lépnünk. Ez így is történt a Haladás ellen.
- Az Eger elleni mérkőzés volt a 300. magyar NB I-es bajnokija. Emlékszik még az első élvonalbeli meccsére?
- Kaposvárról igazoltam a Videotonhoz 1997 nyarán, és az első NB I-es mérkőzésemen kikaptunk az MTK-tól. Szerencsére ezután kellemesebb élményekkel is gazdagodtam. Nehéz kiemelni egy-egy nagy eredményt, de mindenképpen emlékezetes a 2002-es bajnoki aranyérmünk a ZTE csapatával, illetve a 2008-as gólkirályi címem. Hatszor szerepelhettem a válogatottban, illetve futballozhattam Argentínában, Cipruson, az Egyesült Arab Emírségekben és Ausztriában is. Tavaly nyáron, pontosan tizenöt évvel az elszerződésem után tértem vissza Kaposvárra. Nem nézegetem havonta a statisztikákat, de nagyjából mindig tudom, hol tartok. Örülök a 300-as számnak, és várom a folytatást.
- Az őszi sérülése után a tavasszal visszatért a csapatba: kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújt, és nem maradt adós a gólokkal sem.
- Elégedett nem vagyok az eddigi teljesítményemmel, de nem is az a típus vagyok, akire ez jellemző lenne. Ha minden meccsen gólt rúgnék, akkor is próbálnék még jobb lenni. Próbálok az edzéseken koncentrálni, hogy jól játsszak a mérkőzéseken. Sokat szenvedtem a sérülésem után, a rehabilitáció idején, aztán jól sikerült a két hónapos alapozás, mindössze egy edzésről hiányoztam. Nem érzem magam rossz erőben.
- Mire számít a tavaszi szezon hajrájában?
- Még öt mérkőzés vár ránk, és szombaton rögtön Siófokon játszunk megyei rangadót. Egy biztos: minden meccsen hajtani kell, egymásért, magunkért és az egyesületért, és annak biztosan meglesz majd az eredménye. Bízom a sikeres idényzárásban.
