2013. 02. 07., csütörtök, 07:07
A kaposvári Bogdán Endre nagyszerű jubileumot ünnepelhetett az elmúlt évben: az örökifjú autómodellező pontosan negyvenedik alkalommal szerzett magyar bajnoki címet, vele beszélgettünk.
A 71 esztendős élő legenda évtizedekkel ezelőtt kötött örök barátságot ezzel a sportággal, és azt mondja: amíg az egészsége engedi, nem is hagyja abba. Bogdán Endre munkáját és eredményeit a városi közgyűlés a Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetéssel ismerte el.
Azt gondolná az ember, hogy az ötvenes években szinte minden fiú focizott. Ön hogy került közelebbi kapcsolatba az autómodellezéssel?
Természetesen én is rúgtam a labdát, egy foszlott teniszlabdával fociztunk az udvaron, de a történet nem itt kezdődött. Én már kiskoromban is nagyon szerettem a repülést, és egyszer az Alföldről érkező unokabátyám meglepett egy siklómodellel. Azonnal belopta magát a szívembe ez a tevékenység, és talán az adta meg a végső lökést, hogy itt, Kaposváron a barkácsszakkör helyett a modellezőhöz ragaszkodtam minden áron. A siklómodellem aztán egyszer – szó szerint - örökre elszállt, és ezután az autók kerültek a középpontba.
Hogy kezdődött el a napjainkban is sikeres autómodellező pályafutása?
Nagyon keserves időszak volt, mert mindent el kellett lesnünk az idősebbektől, és lényegében mindent nekünk kellett megépítenünk, összeraknunk. Az első modellemet egy építődobozból raktam össze, és idő kellett az első sikerekhez. Közben kitanultam az esztergályos szakmát; fúrtunk, faragtunk, és rájöttünk, hogy ehhez az elfoglaltsághoz legalább négy-öt szakma alapjait el kell sajátítani, hogy jól működjön a modellünk. Az ország első pályáját Kaposújlakon alakították ki, és mi még akkoriban egy lezuhant MIG-15-ös vadászgép alkatrészeit is beletettük a modellünkbe.
Az első bajnoki címét 1968-ban nyerte, a negyvenediket 2012-ben...
Az első aranyérmem előtt egy harmadik helyezés volt a legnagyobb sikerem. Az 1968-as bajnokság zsűrijében egy korábbi Európa-bajnok is helyet kapott, aki egy olyan jó motort épített, ami még nem volt a magyar mezőnyben. Rögtön hármat készített, én pedig nagy szerencsémre választhattam egyet közülük, és végül megnyertem a versenyt. Ő pedig már soha többet nem tudott engem legyőzni... Ebben a sportágban egyébként nem könnyű feladat az élmezőnyben maradni, ugyanis a külső körülmények sok mindent befolyásolnak. A magyar bajnoki címek mellett felejthetetlen élmény számomra az 1998-ban, Sydneyben szerzett világbajnoki bronzérmem és az 1993-as, várnai harmadik helyezés. A magyar csapat tagjaként három első, egy második és két harmadik helyezést értünk el annak idején.
Valamit biztosan jól csinál, hiszen hetvenegy évesen még mindig a király kategória bajnoka, és a nemzetközi versenyek résztvevője.
Úgy érzem néha, hogy én cipelem a hátamon a magyar sebességi autómodellezést. Fontos volt, hogy az elmúlt húsz évben életben maradjon nálunk ez a sportág, napjainkban pedig megpróbáljuk felvenni a versenyt azokkal, akik nálunk sokkal jobb anyagi körülmények között dolgoznak. Egy igazán jó modell körülbelül 1 millió forintba kerül, és ehhez jönnek még hozzá a további alkatrészek. Mi főleg a saját tapasztalatunkban, ügyességünkben és leleményességünkben bízhatunk. A vásárlás is járható útnak tűnik, de sokkal izgalmasabb, ha mi építjük meg a modellünket. Például egy kipufogó elkészítése 50 munkaóra, de megéri...
Ebben a szakágban a 300 kilométer/órás álomhatárt már sokan átlépték. Ismerjük már a végállomást?
Véleményem szerint megvan az sebesség, amelynél gyorsabban már nem mehetnek ezek a modellek. Napjainkban csaknem 345 km/ óra a világrekord, de tudni kell, hogy ehhez az eredményhez nagyon sok dolognak kellett egyszerre és jól összejönnie hat-hét éve, Ausztráliában. Az én modellem csúcsa a 330 km/órás sebesség, és ezt tavaly sikerült felállítanom. A tavalyi évet a 18. helyen zártam a világranglistán.
Látja már, hogy kik vehetik át Öntől a stafétabotot?
Az egyesületünk és a megyei szövetségünk működik, és még napjainkban is találunk olyan sportembereket, akiket érdekel ez a műfaj. Ennek ellenére nem egyértelmű a helyzet. Sajnálom, hogy így alakult; nem zavar a dolog, de foglalkoztat. Ahhoz, hogy valaki hosszú távon is sikeres legyen, sokat kell dolgoznia és tanulnia. Ha hiányzik az idő és a türelem, lehetetlen saját erőből a legjobbak közé kerülni.
Úgy érzem néha, hogy én cipelem a hátamon a magyar sebességi autómodellezést.
Önt mi motiválja még a sport területén?
Amíg saját erőből el tudom indítani a versenygépet, mindenképpen folytatni szeretném... Ismertem olyan sportolót, aki még 80 éves korában is modellezett, szóval, alapvetően ez kortalan sportág... Ha minden a tervek szerint alakul, az idén is lesz három fordulós országos bajnokság, és immár nem újdonság, hogy ezeket a versenyeket Kaposváron, a Jutai úti pályán rendez egyesületünk, a Textiles Modellező Klub.
Munkáját és kimagasló eredményeit a közelmúltban a Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetéssel ismerték el.
Nem számítottam erre a díjra, így nagyon jó érzés volt, amikor átvehettem a színház színpadán. A sporttevékenységem az elmúlt évtizedekben a nagy nyilvánosság előtt zajlott, de legalább ugyanilyen fontosnak tartom szakoktatói tevékenységemet is, amelyet az akkori 503-as iskolában végezhettem. És arra is büszke vagyok, hogy én készíthettem el az iskola történetéről az első videofilmet...
