2012. 06. 27., szerda, 06:37
Június közepén felszállt a füst, véget értek a találgatások: eldőlt, hogy a következő bajnoki évadban Prukner László irányítja a Kaposvári Rákóczi NB I-es futballcsapatát. A trénerrel beszélgettünk.
- A szezon végén közös megegyezéssel távoztam Zalaegerszegről, ezután érkezett a megkeresés Kaposvárról. Minden edzőnek megtiszteltetés, ha egy NB I-es csapat hívja, Kaposvár pedig természetesen sokkal többet jelent nekem, mint a többi város. Kisebb megszakításokkal 1983 óta kaptam feladatot a Rákócziban. Itt lettem NB I-es játékos, majd edző, jól tudom, mennyit köszönhetek ennek a klubnak. Két éve, amikor elköszöntem, elmondtam, hogy én ezután is kaposvári maradok, továbbra is itt leszek itthon. Itt van a lakásom, itt lakik az anyukám, a testvérem, ide fogok hazajönni minden héten, mindaddig, amíg máshol dolgozom. Így is történt, most pedig úgy alakult, hogy ismét itt vállalok feladatot.
- Nehezen mondott igent az újabb kaposvári felkérésre?
- Hosszas vajúdás után döntöttem, mert szerettem volna teljes mértékben körüljárni azt, hogy érdemes-e hazajönnöm. A klub közben tárgyalt másokkal is, de aztán felgyorsultak az események. Végül is az én tudomásom szerint a vezetőség döntő többségben mellettem tette le a voksát, ami természetesen megtisztelő. Szeretném itt is megerősíteni: nem hazamenekültem, hanem hazahívtak, ami meghatározza az összes többi célomat is.
- Milyen volt az elmúlt két éve?
- Én nem tartom kudarcnak az elmúlt két évet. Minden szempontból, így emberileg is több lettem az elmúlt hónapokban; tanultam a pozitív és a negatív dolgokból is. Azt gondolom, hogy aki egyszer Magyarországon leülhet a Fradi kispadjára, az már még egyszer nem lesz ugyanaz az ember, ugyanaz az edző, aki korábban volt. A Ferencvárossal az első évben bronzérmesek lettünk, aztán a második év elején, amikor távoznom kellett, Zalaegerszegre szerződtem, de nem gondoltam volna, hogy ott annyira mély a válság. Hoztam egy döntést, aminek a terhét én viselem a hátamon.
- Körvonalazódik már, hogy milyen csapatot láthatunk az ősszel a cukorgyári gödörben?
- A helyi körülményeket jól ismerem, az együttes tagjait azonban nem igazán. Most a csapaton keresztül önmagamat is szeretném felépíteni, és együtt szeretnénk sikeresek lenni. Van egy angol közmondás, ami szerint ha bent vagy a gödörben, legyen annyi eszed, hogy ne áss tovább. Nekem az ásást abba kellett hagynom, és most fontos volt, hogy legyenek meg a munka feltételei. Egy biztos: nem szeretnénk „retro” csapatot építeni! Tudom, hogy Kaposváron most kevesebb a lehetőség az igazolásokra, és azzal is tisztában vagyok, hogy el kell adni labdarúgókat, de fontos lenne, hogy ne a nulláról kezdjük el az új szezont.
Szeretném itt is megerősíteni: nem hazamenekültem, hanem hazahívtak, ami meghatározza az összes többi célomat is.
- 2003-tól hét éven át irányította a kaposvári együttest, és többször is sporttörténelmet írt csapatával. Miben lehet más az új fejezet?
- A mostani keret egyértelműen Sisa Tibor munkáját dicséri, az ő gondolkodását hordozza magában. Nekem fel kell mérni, hogy a keret tagjai hajlandók-e rugalmasan változtatni, és átvenni az én gondolkodásomat. Ha nem, akkor nekem kell változtatni az eredeti elképzeléseimen. Egy jó példa talán, hogy korábban hét éven át játszottunk három védővel, amiért hideget-meleget kaptam a szakmától, hogy mennyire elavult vagyok. Én végig kitartottam emellett. Ha most megnézzük az olasz bajnok Juventust vagy időnként a Bacelonát, ők is ebben a rendszerben játszanak, és senki nem kritizálja őket. Ez nekem egy komoly visszaigazolás az élettől. A Fradiban és a ZTE-ben is játszottam ezután három védővel és néggyel, és azt szeretném, ha a Rákóczi is mindkét felállást tudná játszani.
- Fontosnak tartotta, hogy a felkészülés elején megismerje a csapat tagjait. Hogy sikerült a soproni edzőtábor?
- Úgy ítélem meg, hogy hasznos volt ez a pár nap. Ha kialakul egy új helyzet egy közösségben, a tapasztalatok alapján mindenki jobban koncentrál, és a munkához való hozzáállás is pozitív. Természetesen a hullámvölgyeket sem kerülhetjük el a későbbiekben, de a kezdeti lendület a remények szerint kitart még egy jó darabig.
- Szurkol valakinek a labdarúgó Európa-bajnokságon?
- Én nem vagyok egy nagy szurkoló-típus, de vannak olyan válogatottak, amelyek a játékstílusuk alapján közelebb állnak hozzám. Én a spanyol, a portugál, a holland és kicsit a francia vonalnak vagyok a híve. A magyar gondolkodásmódhoz ez a játék áll a legközelebb. Ha ezt megfűszerezzük a németes fegyelemmel, körülbelül az vagyok én gondolkodásban...
