2012. 04. 28., szombat, 07:18
A kaposvári Papp József hetvenen túl is azt csinálja, amit egész életében. Küzd és harcol. A mostani célja, hogy az utókor ne feledkezzen el kiváló birkózóinkról, ökölvívóinkról. Legyen az somogyi, vagy az ország bármely más pontjának szülöttje.
A sport egy közös nyelv, amit ápolni és terjeszteni kell. Józsi bácsi, ezt egyedi gyűjteményével és sportszeretetével teszi.
- Annak idején edző nélkül kezdtem el a birkózást: Kárpáti Karcsi bácsi írt egy könyvet, Görög-római és szabadbirkózás címmel, és én ebből tanultam birkózni – emlékezett vissza az indulásra Papp József. - Tusrajzszerűen szerepeltek benne az illusztrációk a különböző fogásokról. Szóltam egy sporttársamnak - aki velem volt egy súlycsoportban, - hogy gyakoroljunk. Ha kombinált fogások voltak, akkor azt egy idősebb versenyzőtől kérdeztem meg. Azzal a rizikóval járt ez, hogy ő vagy jól mutatta meg vagy nem. Ha rosszul idegződik be, akkor utána azt nehéz helyretenni.
- Milyen eredményeket ért el?
- Ifjúsági magyar bajnok, válogatott, több országos jellegű verseny győztese voltam. 1959-ben Somogy megye harmadik legeredményesebb sportolója voltam. Az 1960-as olimpiára való felkészülésnél, Tatán az edzőtáborban, mint birkózó, egyedül képviseltem az egész megyét. Somogyból, semmilyen másik sportágban nem képviseltették magukat sportolók.
- Jelenleg sportolói ereklyéket gyűjt. Honnan jött az ötlet?
- Én keresztény ember vagyok, és úgy érzem, hogy egy isteni sugallatra. A sport mindig az életem része volt. Bennem volt, hogy Szegfy Laci bácsi az első olimpikonunk volt, aki két olimpián is részt vett, 1928-ban és 1932-ben. A birkózásban elért sikerei után ökölvívó mesteredző lett, és Somogy megye második olimpikonja, Dőry András, az ő keze alatt érte el kiemelkedő eredményeit. A sportgyűjteményem is ezért kapta a Szegfy László Sportmúzeum nevet.
- Mióta tart ez a szenvedélye?
- 2010 második felétől. Először csak azt tűztem ki célul, hogy a régi sportolókat bemutassam, akiket méltatlanul elfelejtettek. Például Farkas Jóskát. Meg akartam mutatni, hogy milyenek voltak. Majd elkezdtem képekkel illusztrálni. Gondoltam, jó lenne relikviákat szerezni, hogy muzeális jellege legyen az egésznek. Maradjon valami az utókor számára. A fiatalokat is tudjuk doppingolni, hogy ők is akarjanak, olyan kupákat nyerni, mint amiket itt látnak. Akarjanak olyan híres sportolók lenni, akikre példamutatás terén, büszke lehet a jelen és az utókor is. Hozzávetőlegesen 40-45 sportolótól kaptam relikviákat.
- Melyik tárgya a legrégebbi darab?
- Egy 1920-as plakett a Kaposvári Turul Sportegylettől. Ezt Matula Miska bácsi, a birkózás egyik nagy alakja nyerte, Kaposváron. Most 92 éves ez a plakett.
- Munkája elismeréséül januárban átvehette a Kaposvár Város Szolgálatáért elismerést.
- Tavaly karácsony előtt a sportcsarnokban volt egy találkozó a nyugdíjasoknak. Meghívtak rá. Nem igen szoktam az ilyen típusú rendezvényeken megjelenni. Aztán mégis valami isteni sugallatra elmentem. Ott kaptam egy levelet, elolvastam. Nagyon meghatódtam. 71 éves koromig még a vállamat sem veregették meg. Köszönettel tartozom az elismerésért a város vezetőségének.
