2012. 04. 19., csütörtök, 21:50
Ahogy már megírtuk: pontosan húsz évvel ezelőtt szerezte meg első magyar bajnoki címét a kaposvári férfi röplabdacsapat. Az alábbiakban az 1992-es diadalmenetre pillantunk vissza, amikor is Demeter György volt a Somogy SC csapatkapitánya...
Ahogy már többször megemlékeztünk róla: pontosan húsz évvel ezelőtt szerezte meg első magyar bajnoki címét a kaposvári férfi röplabdacsapat. Az együttes kispadján az a Laszczik Iván ült, aki öt évvel korábban az élvonalba vezette a klubot, és napjainkban is tagja az egyesület vezetésének. Az alábbiakban az 1992-es diadalmenetre pillantunk vissza, amikor is Demeter Görgy volt a Somogy SC csapatkapitánya...
Az 1991/92-es szezonban Kaposvári Somogy SC néven folytatta szereplését a társaság, és a rajt előtt a dobogót, a rájátszás startjánál pedig már a magyar bajnoki cím megnyerését fogalmazta meg a nyolctagú vezetés. (Az új egyesület alakuló közgyűlésén a Kaposvári Somogy Sportklub elnökének Tárnai Zoltánt választották meg, az elnökségben pedig rajta kívül Sipos Attila, Kisiván István, Laszczik Iván, Gelle József, dr. Illés Attila, Tóth Dezső, valamint a csapat mindenkori edzője kapott helyet. Az egyesület költségvetése 11,7 millió forint volt, amelynek a 90 százaléka a megalakuláskor rendelkezésre állt.)
Ami utána történt, azt már nagyon sokan megpróbálták leírni. Még többen elmesélték, de csak az tudja igazán átérezni, aki ott lehetett. Pezsgő, petárda, örömkönnyek, bajnokavatás...
Az új évadra a merészebbek két aranyérmet terveztek, hiszen a Magyar Kupa elhódítása sem tűnt lehetetlennek. A kispadra újra Laszczik Iván ült le, a játékosok - Kántor Sándor, Demeter György, Pásztor Attila, Mészáros Péter, Radó Gyula, Vörös Károly, Czotter Csaba, Stefuik Csaba, Richardas Luksys és Nicolae Burus - pedig keményen készültek a pontvadászat utolsó szakaszára. A Törökországból hazatért Demeter és a sokszoros román válogatott Burus személyében két tapasztalt röplabdázó erősítette tovább a somogyiak sorait. Az előkészületi tornák és az őszi szezon eredményei már okot adhattak a derűlátásra, és a tavaszi idény közepétől tulajdonképpen már a rájátszásra összpontosított a társaság.
Gyorsaság és pontosság jellemezte a csapatot, és a számos támadási variációt is megfelelően megvalósították a játékosok. A tíz játékos megtalálta a helyét az együttesben, és a feladó kivételével valamennyi posztra három ember közül választhatott Laszczik edző. A támadójáték csaknem kétharmada Kántor Sándorra épült, aki jól bírta a rá nehezedő nyomást.
Az első igazán nagy-nagy falat a Nyíregyháza elleni bajnoki elődöntő volt. A Somogy SC az ötödik mérkőzésen, a 21. játszma végén csikarta ki a döntőbe jutást. A két együttes máig emlékezetes csatát vívott egymással: a Somogy SC Kaposváron alaposan megszenvedett a diadalért, a Nyírségben viszont kétszer is sima hazai győzelem született. Abdrahmanov szorgalmasan bombázta a kaposiak sorait, és bizony sok gondot okozott Demeteréknek. Ráadásul bátran próbálkoztak a felugrásos nyitásokkal, ami ugyancsak nehéz perceket okozott fiainknak.
Érdekesség, hogy az elődöntő 21 játszmájából tizenkettőt a nyíregyháziak nyertek meg, mégsem kerültek fináléba. Persze, a röplabdasportban ilyesmi is megeshet... A Somogy SC dolgát megnehezítette Luksys makacs könyöksérülése, Kántor bokasérülése, Demeter több kisebb-nagyobb problémája és Burus családi gyásza. A Somogy SC azonban mindezt elviselte, és története során másodszor bejutott a döntőbe.
A helyzet azonban változott az egy évvel korábbihoz képest. Ezúttal a kaposváriak kezdhették otthon a három győzelemig tartó párharcot, és az Újpest helyett a Szeged várt rájuk. No, meg a csodálatos szurkolótábor, amely előtt egyszerűen nem volt szabad veszíteni. Nem is lehetett...
A finálé a már megszokott koreográfia szerint zajlott: mindkét fél hozta a hazai meccseit, így az ötödik összecsapásra maradt a döntés. A kaposvári városi sportcsarnokban annyi ember zsúfolódott össze, amennyit talán azóta sem láthattunk. A mérkőzés előtt két órával már szinte nem is volt szabad hely, így a karzaton is, illetve a küzdőtér mellett is egymást érték az emberek. A gombostű-hasonlat tálcán kínálta magát, annyian voltunk.
Ráadásul húsvét vasárnapját írtunk, így méltán szerettünk volna locsolni a találkozó után - de ezúttal már pezsgővel. A csaknem kétezer néző fantasztikus hangulatot teremtett már a bemelegítés idején. Laszczik edző a felugrásos nyitásokban és a közönségben bízott, a szegedi Nyári mester pedig csak mosolygott. Az egy évvel korábbi kilencedik hely után ő már az ezüstéremmel is teljes mértékben elégedett lehetett volna.
A meccsen aztán villámrajtot vett a Somogy SC. Luksys blokkja jelentette az első pontot, az alföldiek csak 6-0 után tudtak először szóhoz jutni. 8-1-nél már kockáztatniuk kellett, de szinte semmi nem sikerült nekik. 17 perc alatt 15-2 arányban nyert a kaposvári gárda. Állva tombolt a közönség, és várta a folytatást.
Egy bajnoki döntő azonban már akkor is keményebb dió volt egy átlagos mérkőzésnél. A térfélcsere után hiába vezetett már 7-1-re a Somogy SC, fordított a Papiron SC, és az első ütő szerepkörébe került Rácz László vezérletével a szettet is nyerték 12-re.
A házigazdák azonban nem törtek össze, és a kis megingás után újra magabiztos játékkal rukkoltak elő. Mészáros Péter, Demeter, Kántor, Luksys és Burus szinte egymást múlta felül, a publikum pedig a győzelem felé hajszolta a fiúkat. Félelmetes és egyben felemelő érzés volt. 12-1-ről ugyan még felzárkózott a Szeged, a vége azonban 15-7 lett, és már csak egy szett hiányzott az álom beteljesüléséhez.
Hol volt még a vége... Csaknem huszonöt perc kellett a végjifejlethez, a határtalan örömhöz. 18 óra 39 perckor alakult 14-9-re az eredmény, aztán Pethő ütését Demeter Gyuri egyedül hatástalanította, és a labda a vendég térfélre vágódott.
15-9, 3-1, MAGYAR BAJNOK A KAPOSVÁRI SOMOGY SC.
Ami utána történt, azt már nagyon sokan megpróbálták leírni. Még többen elmesélték, de csak az tudja igazán átérezni, aki ott lehetett. Pezsgő, petárda, örömkönnyek, bajnokavatás... Sinka László, a Magyar Röplabda-szövetség főtitkára adta át a bajnoki trófeát Demeter György csapatkapitánynak, majd mindenki megkapta az aranymedált. Erdős Tibi, a sportcsarnok munkatársa is készült, így a Himnusz is felcsendülhetett. A meghatott közönség együtt énekelt a meghatott győztesekkel. Az ünneplés hajnalig tartott.
Kaposváron 1992-ben bajnokcsapat született.
| Bajnoki döntő, 5. mérkőzés - 1992. április 19. |
|
Kaposvári Somogy SC - Szegedi Papiron SC 3-1 (2, -12, 7, 9) |
