2012. 04. 11., szerda, 06:44
Ismét sporttörténelmet írtak a kaposvári vízilabdázók. Az együttes tavaly története során először jutott fel az élvonalba, az idén pedig kivívta a bennmaradást a világ egyik legerősebb bajnokságában. Bereczki Miklós játékos-edzővel beszélgettünk.
A KVK játékos-edzője, Bereczki Miklós sikerekben gazdag pályafutása során Euroligát és bajnoki címeket is nyert a Honvéd színeiben, de legalább annyira büszke a somogyi megyeszékhelyen, immár kettős minőségben elért eredményeire.
Két év alatt két sporttörténeti siker Kaposváron: előbb a feljutás az élvonalba, majd a bennmaradás. Gondolta volna, hogy mindez sikerülhet?
Természetesen nem. 2010 nyarán, amikor idekerültem, az volt az elképzelés, hogy két-három év alatt rakjuk le egy élvonalbeli csapat alapjait. Ha így vesszük, most kellene ott tartanunk, hogy megnyerjük az OB I. B-s pontvadászatot, vagyis szerencsére alaposan túlteljesítettük a tervet...
Mi a kaposvári vízilabdás siker titka?
Én korábban is, egész életemben a munkában hittem, és azt hiszem, sokat tettünk érte, hogy feljussunk, most pedig meg is őrizzük a helyünket a legjobbak mezőnyében. Most is azt gondolom, hogy az egész éves teljesítményünk alapján megérdemelten maradtunk bent. Az alapszakaszban tíz pontot gyűjtöttünk, és mindössze egy győzelem volt a különbség a kilencedik és a 12. helyezett csapat között, vagyis szoros volt a mezőny. Az év elején egyébként még az is benne volt a pakliban, hogy nem tudunk meccset nyerni, ugyanis nagy a különbség az OB I. és az OB I B között. Utóbbi amatőr bajnokságnak tekinthető, ahol elég napi egy edzés is, az élvonalban viszont ennél sokkal több kell az eredményes szerepléshez.
Sokat lendített a csapaton, hogy hazai medencében szinte nem ismert lehetetlent...
Egy kiscsapat életében meghatározó a hazai produkció. Nagyon fontos volt menet közben, hogy megvertük a rivális csapatokat, ez hatalmas erőt adott a fiúknak. Az OSC és a BVSC mellett a legjobb nyolc közé jutó Szentest is legyőztük, a Péccsel pedig döntetlent játszottunk. Emellett igyekeztünk a nagyok dolgát is megnehezíteni. Arról sem feledkezhetünk azonban el, hogy volt rajtunk egy nagy teher: idegenben egy meccset nem tudtunk nyerni...
Egészen az év legfontosabb találkozójáig. a BVSC elleni rájátszás-mérkőzésig...
Megmondom őszintén, a rájátszás előtt változtattunk a felkészülésen. Nincs semmi titok, annyi történt, hogy nem közvetlenül a meccs előtt utaztunk el a fővárosba, hanem már reggel, és így mindenki tudott egyet pihenni a meccs előtt, nem a buszból kiszállva, gyűrötten kellett beugranunk a medencébe. Egy igazán éles párharcban, amikor apró dolgokon múlik minden, ennek is óriási a jelentősége.
Ezt követően pedig hazai környezetben is megverték a BVSC-t, újra a hosszabbításban, és ismét egy góllal, fantasztikus csatában, telt ház előtt.
Nem csak egy kő, hanem egy egész kőszikla esett le a szívemről a lefújás után. Fontos volt számomra végig, hogy ami itt elkezdődött jó tíz éve, és amit felépítettek, az ne omoljon össze kártyavárként. Nagyon nem szerettem volna, ha visszaesünk, és kezdhetjük elölről a munkát. A fiúk is átérezték a mérkőzés jelentőségét, és meg is nyertük a meccset.
Ön nem csak edzőként, hanem játékosként is kivette a részét a sikerből. Ahhoz képest, hogy egy éve lényegében visszavonult, most is a csapat legjobbjai közé tartozott...
A szezon közben kissé nyomasztott, hogy nem csak edzőként, hanem játékosként is jól kell teljesíteni. Tavaly feljutottunk, jól ment a játék és házi gólkirály lettem. Sorsszerű volt, hogy negyven évesen, a négyes sapkában játszva, 44 gólt szerezve befejezzem, és úgy gondoltam, hogy át kell adni a lehetőséget a fiataloknak. Az ősszel aztán másként alakultak a dolgok, komoly sérülések miatt újra be kellett szállnom, és utólag belegondolva, nem is olyan nagy baj, hogy így történt Nem ment rosszul a játék, és a BVSC elleni összecsapásunk egész jó volt búcsúmeccsnek is...
Sok nagy csatát megélt és szép sikereket elérő sportemberként, hogy látja: Kaposvár megszerette a vízilabdát az elmúlt években?
Azt tapasztaltam, hogy nagyon lelkes az egész város, és a közönség is egyre jobban mellénk áll. Abban bízom, hogy ez így is marad. Ha az olimpiai bajnokaink eljöttek ide, mindig sokan kilátogattak a városi fürdőbe, és nagy dolog, hogy most már a mi meccseinket is több százan megnézik. A vízilabda alapvetően egy szűk réteget mozgat meg, nem lehet összehasonlítani a labdarúgással, így 2-300 ember jelenléte más jónak számít.
Hogyan tovább?
A játékosokhoz hasonlóan lejár a szerződésem, és a szezon befejezése után ülünk le a vezetőséggel tárgyalni a jövőről. A további célok csak az anyagi lehetőségeken múlhatnak. Én szívesen folytatnám a munkát, jól érzem magam Kaposváron. Budapesti származású emberként megszerettem a várost; legutóbb, amikor két szabadnapunk volt, már nem is mentünk haza, nagyon jó itt élni és dolgozni.
Végül pedig: a nyáron olimpia, és a magyar férfi válogatott címvédőként szállhat vízbe Londonban. Megvédhetjük elsőségünket?
Én teljes mértékben bizakodó vagyok, szerintem Sydney, Athén és Peking után meglesz a negyedik aranyérmünk is. Kemény Dénesben bízom, a fiúkat pedig jól ismerem, és egyértelmű, hogy nagy rutinjuk van abban, hogyan kell olimpiát nyerni... Egy ötkarikás finálé semmi mással nem összehasonlítható. Egyszóval: ha odáig eljutunk, hogy döntőt játsszunk, akkor nyerünk! Ha nem be a fináléba, az más, de erre az eshetőségre nem is gondolok. Szerintem mások sem.
