2012. 04. 07., szombat, 06:27
Nem akármilyen társat választott magának Graszl Károly és menyasszonya tavaly karácsonykor. A Kaposvári Rákóczi NB I-es labdarúgócsapatának védője egy német dog büszke gazdája.
- Régóta szerettem volna egy német dogot, és tavaly karácsonyra a kedvesem lepett meg vele – árulta el lapunknak a 27 esztendős futballista. – Egészen pontosan maga az ötlet volt a meglepetés, mert egyedül nem szeretett volna választani, úgyhogy mikor megtudtam, hogy milyen ajándékot nézett ki karácsonyra, egyből kocsiba ültünk, és elmentünk egy tenyésztőhöz. Igazából a választás azért esett Boscora, mert kan kutyát szerettünk volna, és így kicsit szűkült a választási lehetőségek száma - kettőre... És mivel Bosco volt az aranyosabb a bánatos tekintetével, őt választottuk…
- Hogy ment az új családtag beilleszkedése?
- Harmincöt kg-os koráig bent aludt a szobánkban, de akkor már nehézkessé vált a lépcsőn való cipelése, így kikerült az udvarra. Imád rohangálni, plüss játékokat és focilabdákat szétcincálni. Szerencsére a cipőket nem rágta kisebb korában sem, inkább a szemetesből szerette kilopkodni az üres joghurtos poharakat.
- Mennyit változott a helyzet, amikor visszatértél Kaposvárra, a Rákóczi csapatába?
- Amikor Kaposvárra költöztünk, olyan házat kerestünk, ahová vihetjük magunkkal őt is. Most van egy kis udvarunk is, de sajnos nem elég nagy ahhoz, hogy rohangáljon. Így is nagyon jó dolga van, hiszen bent lakik a házban, saját szobája van, és egy kinyitható kanapén alszik... És ez még nem minden: Bosconak van egy saját cicája is, úgy találta az utcán, és hazahoztuk. Szeretnek együtt játszani, Bosco nagyon óvatos, még akkor sem mordul rá a cicára, ha az mind a 10 körmével a pofájába kapaszkodik.
Nem is értem azokat az embereket, akik nem tudják megbecsülni egy állat ragaszkodását, szeretetét.
- Sokat foglalkoztok vele?
- Ő igényli a foglalkozást: ha unatkozik, a szájában hozza a focilabdát, ilyenkor kell vele kicsit játszani. Eleinte kijártunk vele a parkba, de sajnos eléggé megbolondítja a többi kutya látványa, és rohanna oda mindenkihez játszani, ami persze elég ijesztő lehet a többi kutyatulajdonos számára. Mostanában sokszor elvisszük a szüleimhez, náluk hatalmas az udvar, ráadásul ott van az öcsém golden retrivere is, aki még csak négy hónapos, de már most nagyon jóban vannak, imádnak együtt játszani.
- Egyébként honnan ered ez a nagy kutyaszeretet?
- Gyerekkorom óta szeretem a kutyákat. Volt egy dobermannom, őt sajnos megmérgezték mikor 14 éves voltam, azóta nem volt kutyusom. Boscoért is elég sokszor kellett már aggódnunk, legutóbb lenyelte az egyik játékát, úgyhogy gyakori vendégek vagyunk az állatorvosnál. Jó érzés, mikor ilyen barátja van az embernek, aki őszintén és feltétel nélkül szeret, nem haragszik meg semmiért. Nem is értem azokat az embereket, akik nem tudják megbecsülni egy állat ragaszkodását, szeretetét.
