2020. 02. 15., szombat, 18:45
Manapság egyre több gép veszi körül az embert, aki hajlamos arra, hogy emberi tulajdonságokkal ruházza fel azokat.
A virtuális asszisztensek, csetbotok és robotok terjedésével pedig egyre közelebb kerülhetnek az emberhez érzelmileg. A gépek bár adhatnak átmeneti lelki támaszt, hosszú távon sosem pótolhatják hiánytalanul az emberi kapcsolatokat.
Az ember alapvető szükséglete, hogy minőségi kapcsolatokat alakítson ki másokkal, ezt társas szükségletnek nevezik. Kapcsolataink meghatározóak az életünkben, azonban nemcsak emberek iránt, hanem élettelen tárgyakra, munkaeszközökre, robotokra is kivetíthetjük ezt.
Hajlamosak vagyunk emberi jelleggel felruházni tárgyakat és más élőlényeket – ezért beszélünk sokszor a háziállatainkhoz is úgy, akárcsak embertársainkkal tennénk, vagy hasonlóképpen nevezzük el tárgyainkat.
- A gépeket hajlamosak vagyunk társas lénynek tekinteni. Ez halmozottan érvényesül a virtuális, mesterséges intelligencián alapuló asszisztenseknél, mint például az Apple alkalmazásaként futó Sirinél. A program beszédfelismerés segítségével kérdéseket válaszol meg, javaslatokat tesz és műveleteket végez különböző internetes szolgáltatásokon keresztül – mondta el Sas Eszter pszichológus.
Egyre több dilemmát vetnek fel a csetbotok is. A mesterséges intelligenciát használó Replikával például milliók beszélgetnek úgy naponta, mint egy jó baráttal. A program megkérdezi, hogy vagyunk, megoszthatjuk vele problémáinkat, örömeinket, megnyugtat, ha stresszesek vagyunk, vagy éppen játszhatunk is vele – mindezt úgy, hogy válaszainkból tanulva egyre jobban megismeri a személyiségünket.
A gond abban rejlik, hogy a programok fejlődésével egyre nehezebb megkülönböztetni, hogy géppel vagy emberrel beszélünk.
„Jung szerint mindannyiunk tudattalanjában létezik egy jól definiálható kép az ideális partnerről. Ez magában hordozza a szülői mintáinkat, a korábbi partnerkapcsolataink nyomát, valamint az általunk ideálisnak ítélt jövőbeli partner jellemzőit. A szerelem vagy érzelmi kötődés azok felé a személyek felé alakul ki bennünk, akik ennek a belső ideálunknak megfelelnek. A mesterséges intelligencián alapuló virtuális asszisztensek és csetbotok, amelyek bizonyos algoritmusok mentén, kifejezetten személyre szabottan kommunikálnak velünk, digitális viselkedéseinket, preferenciáinkat is alapul véve ennek a tudattalan ideálnak lehetnek a digitális megfelelői” – fejtette ki a szakértő.
Ők mindig ott vannak számunkra, kérdezhetjük őket, figyelnek ránk, és azt az érzést keltik bennünk, hogy érdeklődnek irántunk, foglalkoznak velünk. Ily módon felruházzuk őket az adott nemhez társított sztereotípiákkal, és bizonyos esetekben még érzelmi kötődés is kialakul bennünk irántuk.
Hogy milyen érzelmeket válthatnak ki a robotok az emberekből, arról a Duisburg Esseni Egyetem kutatói készítettek egy érdekes tanulmányt. A kísérlethez egy dinoszauruszrobotot használtak, amelyről videókat mutattak a résztvevőknek. Míg az egyik felvételen bántalmazták a robotot, a másikon kedvesen bántak vele. A bántalmazás láttán a legtöbben feszültségről és negatív érzelmekről számoltak be. A résztvevőket MRI agyi képalkotó vizsgálatnak is alávetették, amelyből kiderült, hogy hasonló érzéseket váltott ki belőlük a robot, mintha egy élő ember lett volna.
Problémát jelenthet azonban, hogy miközben a gépeket egyre jobban humanizálják, egymást kevésbé tekintik az emberek egyenrangú lénynek. „Mivel a virtuális asszisztensek és csetbotok minden esetben a saját igényeinket tükrözik vissza, saját világnézetünket támasztják alá, és a saját képünkre szabhatók, addig az emberekről ez már nem mondható el” – fejtette ki a pszichológus.
