2016. 03. 04., péntek, 12:14
A 180°-os felvételsorozat jól érzékelteti az égbolt mozgását. Az egész égboltot átfogó csíkhúzós felvétel 150 képből készült. A kép alján van nyugat, ahol az Állatövi fény is látható. A szenzációs képet lapunk időjósa Schmall Rafael fotózta a Zselici Csillagparkban.
Borult napok sorozata zavar minket télen és tavasszal. Sok front vonul át az országon ilyenkor, ám amikor kitisztul a levegő akkor lenyűgözően tiszta légkör fogad minket a Zselicben.
A kétezernyi csillagon és a tejúton kívül még egy, pontosabban kettő érdekes jelenséget lehet észlelni. Mindkettőhöz sötét és tiszta égbolt szükséges. Fényszennyezéstől mentes helyen az Állatövi fény hatalmas piramisként emelkedik nyugaton a magasba. Kora tavasszal a legjobb megfigyelni, mert akkor az ekliptika vonala meredeken emelkedik, ezáltal magasan van a a “fénypiramis”. Naplemente után egy órával már érdemes figyelni a nyugati horizontot, végül amikor már igazán csillagos az ég, akkor látszódik leginkább.
Az állatövi fényt a naprendszerünkben lebegő por okozza amelyek visszaverik és szórják a nap fényét. Ezt nappal nem lehet látni, de naplemente után főként tavasszal és ősszel, amikor a nap még jóval a horizont alatt van, akkor jól megfigyelhető. Nyáron az ekliptika vonala alacsonyan van. Gondoljunk a Nyilas és a Skorpió csillagképre, illetve a Tejútra. Az ekliptika vonala akkor egyszerűen alacsonyan van nekünk ahhoz, hogy észleljük az állatövi fényt.
Ám egy sötét helyről, például a Zselicből, még egyvalami megfigyelhető, akár nyomon is követhető. Az pedig az Állatövi ellenfény - avagy Gegenschein. Ez nem más mint a nap ellenpontján keletkező kifényesedés, amely szabad szemmel is megpillantható akár, de méginkább kevesebb helyről látható. Igen sötét és jó minőségű égbolt kell ahhoz. Sok helyről látjuk az állatövi fényt, de az ellenfényt már kevesebbről. Csakis a legtisztább, legsötétebb éjjeleken lehet megfigyelni.
Megfigyelését akkor célszerű elvégezni amikor már magasan van a horizont felett. Tehát olyan 22 óra után, amikor elég magasra emelkedik az ellenpont ahhoz, hogy kiemelkedjen a horizontból. Tudnunk kell, hogy hol tartózkodik a nap ellenpontja. Ehhez megint csak az ekliptika vonala ad segítséget, de márciusban akár a Jupiter is jóljöhet, hisz az is ellenpontban van a nappal hozzánk képest.
Akár asztrotájkép, akár nagylátószögű mélyégfotó készül, az állatövi fény és annak ellenfénye mindig látványos. Ebben a képsorozatvan megtalálható nagylátószögű és halszemes objektívvel készített kép is, változó expozíciós idővel, változó képmennyiséggel.
Az állatövi fényt leginkább úgy lehet megkülönböztetni a fényszennyezéstől, hogy az előbbi az az égbolttal együtt mozog, míg utóbbi végig ott van, ahol a település maga.
Még van idő az Állatövi fény megfigyelésére. Egész márciusban észlelhető nyugati irányban, naplemente után egy órával. Végül szépen lassan “eldől“ a fénypiramis, ahogyan a nyári csillagképek egyre magasabbra emelkednek égboltunkon.