2012. 01. 31., kedd, 15:17
Találmányai tették méltán híressé a tudóst, a zseniális gépkonstruktőrt, aki egyben kiváló tanár, szakíró és közben nemes lelkű, őszinte és igazságos ember volt. Csonka Jánossal együtt ő volt a magyarországi motorgyártás megteremtője.
Löwinger Donát néven született 1859. június 6-án, a mai Komárom-Esztergom megyei Bakonybánk községben. Elemi és részben középiskolai tanulmányait magántanulóként végezte, apja (Löwinger Ignác) felügyelete mellett, és Pápán vizsgázott. Ezt követően a budapesti Főreálban fejezte be a középiskolai tanulmányait. A budapesti József Műegyetemen folytatott gépészmérnöki tanulmányokat és 1893. február 9-én szerzett gépészmérnöki oklevelet. Nevét egyetemista korában, 1879-ben változtatta Löwingerről Bánkira – szülőföldjére utalva. 1899-től 1922-ben bekövetkezett haláláig a Műegyetemen oktatott.
Csonka Jánossal együtt a magyarországi motorgyártás megteremtője volt. Együttműködésük különösen a Műegyetem tanműhelyében volt sikeres, ezt közös szabadalmaik bizonyítják. 1888-ban a benzinmotort, 1893-ban pedig a karburátort szabadalmaztatták, megelőzve ezzel a külföldön általánosan úttörőnek tartott Wilhelm Maybachot. Találmányuk nagyszerűen bevált, napjaink karburátoros motorjai változatlanul a Csonka és Bánki által tisztázott elveken működnek.
A Bánki-Csonka-féle motorokat a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár gyártotta sorozatban, ahol Bánki Donát tizenhat éven át, 1882 - 1899-ig szerkesztőmérnökként, majd főmérnökként tevékenykedett. Ebben az időszakban kezdte önálló találmányainak kidolgozását is. 1894-ben szabadalmaztatta nagynyomású robbanómotorját, amit már vízbefecskendezéses hűtéssel tökéletesített. Ezt követte 1902-ben az elsőkerékhajtású autó, 1903-ban a gőzturbina, 1917-ben pedig a vízturbina, amely törpe vízierőmű fejlesztését tette lehetővé. A legyártott több száz példányból néhány még ma is működik.
1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Műszaki érdeklődése szerteágazó és sokoldalú volt. Cikkei jelentek meg pl. a szabadalmi törvényjavaslatról is.
1891-1919 között a Szabadalmi Tanács ülnökei közé tartozott. 1887-ben és 1892-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet Hollán-díjjal tüntette ki, amellyel mindig az év legjelentősebb műszaki tárgyú tanulmányának szerzőjét jutalmazták.
Első felesége Salzer Ilona (első unokatestvére volt), második felesége a francia származású Marie Brulé. Első házasságából született gyermekei: Elemér (1886-1958) okl. gépészmérnök, Ödön (1888-1917) hajóskapitány, László (1893-1909); második házasságából született gyermekei: Dezső (1902-1967) főmérnök, Sándor (1905-1970) író. Három további fia kicsi korában elhunyt.
Anyanyelvi szinten beszélt németül, továbbá angolul és franciául.
1922-ben viszonylag fiatalon, 63 éves korában halt meg cukorbajban, Budapesten. 1922. augusztus 3-án temették el a Farkasréti temetőben.
Bánki Donát gyűjteményes jellegű irathagyatékát a család a Műegyetem Központi Könyvtárának ajándékozta. Az irategyüttest jelenleg az egyetemi levéltár őrzi.