2026. 02. 18., szerda, 11:30
A farsang lezárásához, hamvazószerdához Somogyban egy különös, ma már sok vitát kiváltó népszokás is kapcsolódott: a kakasütés vagy kakasverés.
A hagyomány nem kizárólag magyar sajátosság, Európa más vidékein is ismert volt, Somogyba pedig minden bizonnyal a német telepesek közvetítésével került. Az idők során azonban változott a megítélése – Brigitte Bardot tiltakozása és egy 2000-ben hozott bírósági döntés óta élő állattal már nem rendezhető meg, így ma inkább jelképes, „fantom” kakassal elevenítik fel, ha egyáltalán felelevenítik.
A néprajzi források szerint hamvazószerdán a következő somogyi településeken tartottak kakasütést: Bize, Bőszénfa, Gadány, Kaposhomok, Kaposújlak, Miklósi, Nágocs, Pusztaszemes, Zics. Húsvéthétfőn rendezték meg Gerézdpusztán és Jutában, másutt pedig a szüreti mulatság – például Somogygeszti – vagy a búcsú, így Csurgónagymarton, Bőszénfa és Mozsgó ünnepi programjai között szerepelt. A pusztaszemesi kakasütést Csánki Somogy megye-monográfiája is megemlíti.
A leghíresebbé a Csurgónagymarton-i esemény vált, amikor Brigitte Bardot nemzetközi visszhangot kiváltó tiltakozása az állatkínzás ellen a sajtó figyelmét is Somogyra irányította. A helyiek ugyanakkor hosszú évtizedeken át ragaszkodtak a hagyományhoz, amelynek bevétele a búcsúi bál költségeihez is hozzájárult.
A somogyi német falvakban a kakasütés tojásgyűjtéssel indult. Bizén a koledáló legények nyárssal és kosárral járták a házakat: a kapott szalonnát és fánkot a botra tűzték, a tojásokat kosárba gyűjtötték, majd a kocsmában falatoztak, amíg meg nem érkezett a „beszerzett” kakas. Délután a kocsmaudvaron következett a játék: a kakast egy lyukas fazékba tették úgy, hogy a feje kilátszódjon. A vállalkozó kedvű legények szemét bekötötték, csépet adtak a kezükbe, megforgatták őket, és fizetség ellenében próbálkozhattak. Ha sikerült eltalálniuk az állatot, az a lakoma része lett, ezzel zárult a farsang.
Zicsen dobszóval hívták a lakosságot a kakasverésre. A lányos házaknál tojást gyűjtöttek, amelyet eladtak, és az árából vásároltak kakast. A madarat a réten földbe ásták, csak a feje látszott ki. A nevezési díjat befizetők bekötött szemmel, hosszú póznával próbálhatták eltalálni – aki sikerrel járt, hazavihette a nyereményt.
A kakasütés alapvetően ügyességi, farsangi játék volt, és a visszaemlékezések szerint ritkán végződött sikerrel. Horváth Alajos a gerézdpusztai monográfiában megjegyzi: három évtized alatt mindössze egyetlen alkalommal látta, hogy valóban az ütőé lett a kakas. Ha nem járt eredménnyel a próbálkozás, az állatot eladták, a befolyt pénzből pedig közös mulatságot tartottak.
Ma már a hagyomány inkább néprajzi emlék, mint élő gyakorlat – de jól mutatja, milyen sajátos és sokszínű farsangi szokások éltek egykor Somogy falvaiban.