2025. 06. 23., hétfő, 09:37
Június 24-e előestéje évszázadok óta különleges szerepet tölt be a magyar néphagyományban: ezen az éjjelen gyújtották meg a Szent Iván-éji tüzeket, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, sárkányokat – és nem mellesleg: hogy a lányok megtudják, mikor mennek férjhez.
A nyári napforduló környékén meggyújtott máglyák az év egyik legfontosabb mágikus eseményének számítottak, hiszen a fény és sötétség küzdelmét jelképezték. A tűzgyújtás célja a hit szerint a gonosz erők távol tartása volt: a tüzet rendszerint falun kívül, dombon vagy temetőben gyújtották, csontokat és szemetet is égettek benne, hogy minél nagyobb füstje legyen – „mintha az ördögnek akarnának tömjénezni”.
Lángon túl: szerelem és babona
A tűzugrás a szertartás egyik leglátványosabb mozzanata volt, különösen a fiatal lányok körében. A hiedelem szerint aki sikeresen átugorja a tüzet, hamarosan férjhez megy – így a rítus nemcsak játékos, hanem jósló szándékú is volt.
De nem csak a szerelemre gondoltak. A tűzben sült gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak, a parazsából vitt üszögdarabokat pedig a kertbe szúrták, hogy távol tartsák a kártevőket és elkerüljék a gabona betegségeit.
Koszorúk és védelmező virágok
A szokásokhoz tartozott, hogy mezei virágokból, gyógynövényekből koszorút fontak, amit aztán a ház elejére akasztottak – hitük szerint ez megvédett a villámcsapástól és tűzvésztől. A virágok és füvek mellett az énekszó is fontos szerepet kapott: a szertartást kísérő hosszú rítusénekek évszázados motívumkincset őriztek.
Nem véletlen, hogy a 16. századtól fennmaradt a mondás: „Hosszú, mint a szentiváni ének.” Heltai Gáspár 1570-ben még úgy tartotta, hogy az ördög maga sem tudta végigénekelni, mert „megfulladott rajta”.
Élő hagyomány, mély gyökerekkel
Bár a modern városiasodás háttérbe szorította a tűzgyújtás hagyományát, sok településen ma is tartanak Szent Iván-éji rendezvényeket. A tűz körül ma is összegyűlnek az emberek – ha már nem is a hernyók ellen, de egy kis varázslatért, nosztalgiáért és a fény ünnepéért.
525 év után is lángol a Szent Iván-éji tűz – ha máshol nem, hát az emlékeinkben és hagyományainkban.
