2025. 06. 13., péntek, 13:19
Hallom sok budapesti író, újságíró barátomtól és néhány ismerős antikvárium vezetőjétől: Takáts Gyulát a somogyi megyehatáron túl már alig ismerik – elfelejtették. Szembe kell szállnunk ezekkel a véleményekkel, s mivel nem könnyű, igazi „lábmunkára” van szükség: beszélgetéseken kell megidézni, főként szavalni illik verseit, a fiatalok közé kell vinni a költő emlékét. Azt hiszem legközelebb talán egy országos Takáts Gyula versmondóversenyt és találkozót kellene életre hívni sokak összefogásával – véli Bekes József kaposvári újságíró-könyvgyűjtő, aki több mint ötven Takáts Gyula dedikált kötetet, számos verskéziratot, fotót, levelet őriz a költőtől.
A könyvhét nyitónapján az Ön ötletét fogadta be és valósította meg Kaposvár és a Takáts Gyula Alapítvány, kiadták a költő 1935-ben megjelent Kút című kötetét, amit már sehol sem lehetett fellelni. Ez volt a szorgalmazás egyedüli oka?
Egyrészt igen. Fehér holló ritkaságú ez a kötet, az utolsó harminc évben mindössze kétszer volt aukción, de egymás követően ugyanaz a példány, amit egyébként a mostani kiadás ragyogó melléklet-tanulmányának írója, Fehér Zoltán József vásárolt meg. Nekem két példányom van, az egyik néhai dr. Goitein Györgyé (Takáts Gyula pécsi egyetemi társa) volt, a másik pedig Kaposvár egykori főjegyzőjének, dr. Siposs Gézának a könyvtárát gyarapította valaha. Az utóbbiról készült a mostani második kiadás, amiért bővítményekkel körkörös szerkezetű köszönet jár Pethő Lászlónak és Hajninak, akik a nyomdájukban újra életet adtak a kötetnek. Kérdésére: a hiánya mellett tisztelgés is volt ez a kötet, nemcsak a költőnek, de a művelődésszervezőnek, a múzeumigazgatónak és a balatoni élet, a Nagyberek legjobb ismerőjének. Neki köszönhetjük, hogy Weöres Sándor, Déry Tibor, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Németh László, Jékely Zoltán és sokan mások Kaposváron jártak és találkoztak az olvasókkal. Takátsnak nemcsak az köszönhető, hogy újraalapította a ma már több mint 120 éves Berzsenyi Társaságot, de leghívebben ápolta többek között Csokonai, Berzsenyi, Gárdonyi, Rippl-Rónai emlékét. Sarkítva: visszahelyezte a városunkat az irodalom térképére.
Úgy tudom, az Ön életében is jelentőséggel bírt, legalább is a kanócot ő gyújtotta meg az újságírás felé, ő segített, ha csak egy mondattal is, a merre tovább kérdésében…
Így igaz. 1975-ben egy hosszúhajú, akkor huligánnak csúfolt ifjú stoppolt Kaposvár városszélén, Gregory Corso Az utolsó gengszter című könyvével a kezében. Az integetésére megálló miniatűr autóban egy szemüveges könyvelő formájú, mosolygó emberke ült, akivel rögtön az irodalomra terelődött a szó. Az ifjú, aki én voltam, még a Matrózdal című verset is elszavalta, és a mai magyar költőket unalmasnak jellemezte Takáts Gyulának. Ő mindezt mosolyogva hallgatta. Akkor persze fogalmam se volt, hogy ő vett fel az autójába. Ömlött belőlem a szó, nem túl hízelgő képet festettem le Nagyatádról, ahova éppen igyekeztem. Azokat az amerikai beat-költőket emlegettem, akiket egyébként máig nagyon szeretek: Allen Ginsberget, Lawrence Ferlinghettit, Jack Kerouacot. József Attila is szóba került persze, elmondtam, hogy a kollégiumi szavalóversenyen direkt az Egy spanyol földműves sírversét választottam, mert úgy éreztem, hogy engem képletesen Irun falai alá vezényeltek meghalni – ebbe a kisvárosba… Amikor Böhönyénél kiszálltam, annyit mondott, jelentkezzek a Táncsics gimnáziumban Szíjártó tanár úrnál, aki a Voluntas diákújságot szerkeszti. És lőn, jelentkeztem… Aztán majd ötven éven át az írással kerestem a kenyerem. Az utóbbi tizenöt évben foglalkozom könyv-, és helytörténeti kiadványok gyűjtésével, ami azóta szerelmetes hobbim.
Később, amikor interjút készített Takáts Gyulával szóba hozta a történetet? Milyen Takáts Gyula képe van a kaposváriaknak a költőről?
Sokan ismerték – ez volt a legfontosabb. Köztünk élt, megfogható, megszólítható volt, és sokakat segített. A legfontosabb, hogy ugyan nagyon intim ember volt, de nem volt megközelíthetetlen. Mi, fiatalok néha messziről követtük őt, amikor kalaposan sétált a városban, belehallgattunk beszélgetésükbe a Stühmer kávéházban, és újságíróként is szívesen állt a rendelkezésünkre. Ma már könyvtár, tér van róla elnevezve és az otthona éppen 15 éve emlékházzá lett, ám ne feledjük: csak akiről beszélnek, azt nem felejtik el. Takáts Gyuláról kötelességünk emlékezni. Tréfásan is az emberről, arról, amit a mindig csipkelődő atyai jóbarátom, Szigetvári György szokott volt mesélni, hogy egyedül magának rendelt italt, amikor egy díjat kapott, s csak nyomatékos figyelmeztetés után látta vendégül az egész kaposvári Pilvax-körnek titulált csapatát. Takáts Gyula zselici „szőlősgazdája” Lévai Jóska, vagy utolsó „vincellére”, Szabó Péter rengeteg humoros dolgot, anekdotát is mesélt a költőről, de egyben mindenki egyetértett: a jószándékú művelt polgár vegytiszta portréja az övé. Vele kicsit 2008-ban a somogyi költészet és műveltség szállt sírba. Lokálpatrióta volt ízig-vérig, neki szent volt a Kaposvár, Somogy és a Balatonpart.
A könyvhét is kicsit elapadóban van, hogy látja, ment a világ előrébb a könyvek által?
Természetesen igen, azt szoktam mondogatni, egy olvasatlan könyv kincset ér, már csak olvasó kell hozzá. Mi, magyarok akár az olvasottság vagy a könyvkiadás terén is vezető helyen állunk Európában. Igaz, közben a kézzel fogható könyv ezoterikus tárgy lett, ma az utolsó olyan szellemi forrás, amely jó esetben az olvasót bevezeti a kulturált emberek világába. 12 éves unokámnak mondtam nemrég, amikor kezébe adtam az Öreg halász és a tengert, itt a belépőjegyed egy olyan világba, ahonnan nincs visszaút. A műveltséget persze okostelefon-drónokkal naponta bombázzák. A könnyű eltolódás, az értéktelen és a gyermekekre és felnőttekre veszélyes tartalmaknál sokan leragadnak. Ők már nem fognak Weöres Sándort, Takáts Gyulát, vagy éppen Bartis Attilát, Rakovszky Zsuzsát, Lackfi Jánost és Bodor Ádámot olvasni. Nélkülözhetetlen a jó példa és egyúttal a kézzelfogható könyv megjelenése a családban. A műveltség, a könyv és az olvasás egyébként támadás alatt áll, szinte barikádharcot kell vívni minden nap.
Hogyan tovább, mi lesz a most kiadott Kút kötet sorsa? Vándorútra indul?
Egyrészt már a város Tourinform irodájában kapható a szép kiállítású védődobozos kötet, másrészt valóban: előbb június 17-én, kedden két órakor a kaposvári emlékházban, aztán a szülővárosban, Tabon, majd talán éppen Fonyódon vagy Balatongyörökön lesz bemutató. Szívem szerint minden kaposvári gimnáziumban és Somogy megyében működő könyvtárban helye lenne ilyen találkozóknak. Nekünk nem fáradtság, jóval inkább öröm Takáts Gyulát megidézni…
| A kötet bemutatója a városháza dísztermében |
|
|