2024. 03. 10., vasárnap, 11:10
A kaposvári református iskola előtt található szoborcsoportot a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóján, 2017 őszén leplezték le.
Hosszú időn keresztül csak a római katolikus és az izraelita hitfelekezet élt szervezett gyülekezeti életet Kaposváron, majd 1881-ben a református egyházközség is megkezdte működését. Februárban, a városházán tartott ülésen mondták ki a gyülekezet megalakulását. Az első presbitériumot március 6-án választották meg. A frissen megalakult református gyülekezet tagjai között olyan jeles kaposváriak is voltak, mint Roboz István, az első somogyi hetilap szerkesztője, Tar Csatár óvodavezető, Szabó Kálmán ügyvéd (a későbbi polgármester) és Madarász Andor vármegyei tisztviselő, a gyülekezet első gondnoka. Az alakulás folyamatát levezénylő Körmendy Sándor esperes is kiemelkedő személy volt, az elkötelezett 48-as politikust 1869 nyarán, a Kossuth Lajos lemondása után tartott pótválasztáson a kaposvári kerület országgyűlési képviselőjévé is megválasztották.
Ebben az időszakban a Fő utcában volt a lelkészi hivatal, és az istentiszteleteket másfél évig „A haza kis polgárainak” emelt fiúiskola nagytermében tartották. 1883-ban a Deák téren (a mai Petőfi téren) álló későbbi óvodaépületet bérelték ki a szertartások számára, de a gyülekezet nagyarányú növekedése miatt hamarosan ezt is szűknek találták.
Még temploma sem volt a kaposvári gyülekezetnek, amikor már elkönyvelhette első országra szóló sikerét: a dunántúli református egyházkerület 1884 nyarán Kaposváron tartotta meg közgyűlését. Ez pedig alkalmat kínált arra, hogy a városba látogasson Tisza Kálmán miniszterelnök, az egyházkerület egyik főtisztviselője. Úgy beszélik, hogy a kormányfői vonat érkezésekor az állomástól a Deák téren át fel a megyeházáig tömött sorokban várták a kaposváriak a legendás miniszterelnököt. A városban mindenütt koszorúk, címerek, lobogók lógtak, sőt még egy „Isten hozott” feliratú diadalívet is kihelyeztek a Deák téren.
Az 1880-as évek végére elkészült első templomuk, azonban ez hamar kicsinek bizonyult, ezért a 20. század elején új és nagyobb istenházát építettek a református gyülekezet számára, majd a 20. század végi rendszerváltozás alkalmat kínált arra, hogy az oktatásügy terén is előbbre lépjenek, így az 1990-es évek elejétől református iskola is működött a városban. Az iskola több helyen is folytatta az oktatómunkát az idők során, míg végül 2015-ben a MÁV-nevelőotthon épületébe költözött, 2017. október 29-én pedig leleplezték a somogyi kötődésű reformátorok bronzszobrait, Trischler Ferenc négy alkotását.
Az emlékmű avatása nagyszabású ünnepségsorozat keretében valósult meg. Előzőleg a közeli református templomban ünnepi istentiszteleten emlékeztek a reformáció 500. évfordulójára. Ekkor elhangzott: az ünnepi évforduló „alkalom arra, hogy még jobban összehozza a híveket, a közösségeket, és újakat teremtsen”. Ugyanakkor szó esett arról is, hogy a különböző felekezeteknek közeledni kell egymáshoz, erősíteniük kell egymást.
A szoborcsoport négy alakjának azért választották a 16. századi reformátorokat, mert közülük három – Sztárai Mihály, Méliusz Juhász Péter és Kálmáncsehi Sánta Márton – Somogyban született, negyedik társuk pedig – Szegedi Kis István – évekig Somogy vármegyében munkálkodott. Az emlékmű a négy reformátort közös pulpitusnál ábrázolja, ugyanakkor a közös szószék a mellszobrok talpazata is egyben, megformált alakjuk csak derékig látszik, ahogyan mindegyikük egy rá jellemző tárgyat tart a kezében.
Forrás:
Nagy Zoltán: Kaposvári kálvinista kezdetek
köztérkép.hu