2024. 02. 01., csütörtök, 05:05
81 évvel ezelőtt ezen a napon esett el Mihajlovkánál Tüsér Ferenc tartalékos zászlós. Egyike volt annak a több ezer kaposvári és somogyi katonának, akik a Don menti harcok során haltak hősi halált. Emlékezzünk rájuk.
Tüsér Ferenc 1914. szeptember 4-én született Kaposváron. Édesapját Tüsér Ferencnek, édesanyját Kertész Máriának hívták. Tanulmányait a Berzsenyi Dániel Polgári Fiúiskolában kezdte, majd a Községi Kereskedelmi Középiskolában folytatta, 1935-ben itt tett érettségi vizsgát. Magántisztviselőként dolgozott, majd 1941. július 14-én házasságot kötött az osztopáni Hujber Valériával. A párnak 1942 októberében kislánya született, akit édesanyja után Valériának kereszteltek el.
Az ellenséges erők 1943. január 12-én indították meg támadásukat az urivi hídfőből, amellyel nagy rést ütöttek a magyar arcvonalban és visszavonulásra késztették hadosztályainkat. Csapatainknak nem csak a szovjet fegyverekkel kellett megküzdeniük, hanem az extrém körülményekkel is, a hóval és a farkasordító hideggel. Évtizedek múltán, egy fűtött szobában ülve szinte lehetetlen elképzelni, hogy éjszakánként mínusz 30 és mínusz 40 celsius fok között ingadozik a hőmérséklet, miközben folyamatosan dörögnek a fegyverek.
Mindennek dacára katonáink bátran harcoltak, virtus dolgában felvették a versenyt a szovjetekkel. A visszavonulás során, 1943. február 1-én szívlövés oltotta ki Tüsér Ferenc tartalékos zászlós életét, akit még aznap el is temettek bajtársai. Édesanyja, felesége és kislánya gyászolták a hős zászlóst, akit később posztumusz tartalékos hadnaggyá lépették elő.
1943 márciusában egykori iskolájában irodalmi délutánt tartottak. Egy Sostorits Pál nevű tanuló szívhez szóló beszédet mondott, amelyben az intézmény hősi halottairól így emlékezett meg: „Egyik este elgondolkodva sétálgattam a csípős március csillagos égboltja alatt és Rátok, gondoltam, Ti Hősök, akik oly fiatalon elmentetek mindörökre és akik mégis - mégis örökkön örökké élni fogtok...”.
Körülbelül 120 ezer magyar, köztük többezer somogyi katona halt hősi halált, tűnt el vagy esett hadifogságba a doni katasztrófa során. Testüket messzeföld takarja, de hősi lelkük velünk él tovább, mert emléküket bajtársi hűséggel megőrizzük!