2023. 10. 15., vasárnap, 08:45
A Mikes Kelemen utcában található medveszobor különleges látványt nyújt az arra látogatók számára, és egy még különlegesebb toponári hagyományt foglal magában.
A szobrot 2010. január 30-án avatták, Toponár Kaposvárhoz csatolásának negyvenedik évfordulóján. Az 1970-es egyesítés után, 1995-ben megalakult a településrészi önkormányzat, ebben az időszakban pedig egyre több, a helyiek összetartozását erősítő rendezvény és intézmény jött létre: 1997 őszén felavatták az új művelődési házat, egy év múlva először tartották meg a falunapot, 1999 júniusában meghirdették az első utcaszépségversenyt, 2006 márciusában Toponárt Szépítők Egyesületévé alakult át a helyi utcafelelősök csoportja, 2010-ben pedig felavatták a toponári legendát szimbolizáló medveszobrot.
Putnoki Sándor Medve gyermekkel című alkotása egy ballagó nőstény barnamedvét és a hátán ülő kisfiút ábrázolja. Egy toponári legendából inspirálódott az alkotás, melynek több eredete is van. Az egyik verzió szerint a Festetics család nyári rezidenciáján, vagyis a mai iskola kertjében számos medvebocs élt, egy napon azonban rejtélyes módon elszabadultak, és elszéledtek a faluban. A nemesek a köznéphez fordultak segítségért az állatok befogására, amit nem kis erőfeszítéssel sikerült csak sikeresen végrehajtaniuk. Az anekdota szerint az egyik bocs nem máshova, mint a templom tornyába bújt üldözői elől. A másik, máig élő változat szerint az épp arra járó vándorcirkuszosok medvéi szabadultak el hasonló módon. Mások úgy mesélik a történetet, hogy nem több kicsi mackó szabadult el, hanem egy nagy, amit csak a Bálintka névre hallgató kisfiúnak volt mersze hazakormányozni, mégpedig a hátára ülve és a fülénél fogva. Putnoki Sándor kompozíciójában ezt a továbbköltött verziót jelenítette meg.
Az ünnepélyes avatáson Szita Károly polgármester mondott beszédet. Egy kaposvári című kötetében pedig ekképpen nyilatkozott a toponári medvéről:
„Egy város nem létezhet jelképek nélkül. Ilyen jelkép a toponáriak számára a medve; a kedves hagyomány továbbörökítése az összetartozás tudatának is bizonyítéka. […] Arra emlékeztet, hogy a helyiek kaposváriként s egyben toponárinak maradva együtt építették, gazdagították és erősítették a várost.”
Forrás:
Nagy Zoltán: Nem félünk a medvétől
Sonline: Megelevenítik a legendát Toponáron
Szita Károly: Egy kaposvári. Kaposvár, Kaposvár Polgáraiért Egyesület, 2015. 170. o.
