2023. 09. 14., csütörtök, 07:52
Szlavicsek Judit kaposvári születésű krimiíró. Hosszú évekig jogászként dolgozott, azonban egyszer csak mindent hátrahagyva a Balatonra költözött családjával, ahol belevágott az írásba, ráadásul igen nagy sikereket ér el benne azóta is. Első regénye 2020-ban jelent meg Légy/Ott címmel, majd 2021-ben követte a Hullámsír. 2023-ban egy pszichothrillerrel tért vissza, a Viharcsapdával. Mi karrierváltásáról, a balatoni krimikről és kaposvári kötődéséről kérdeztük.
Magyar nyelv és irodalom szakon kezdte pályafutását, hogyan kötött ki mégis a jogi egyetem mellett?
Amikor a bölcsészkart elvégeztem irodalomtudomány szakirányon, akkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem fogok tudni úgy elhelyezkedni, hogy anyagilag megérje. Akkoriban volt egy olyan lehetőség, hogy akinek van gyereke, az a második diplomáját díjmentesen végezheti el. Mivel a jogi pálya nálunk a családban felülreprezentált – édesapám és a sógorom is jogász – adta magát, hogy ez legyen a második egyetem, amit elvégzek. Édesapám korábban is próbált efelé terelgetni, de akkoriban nagyon távolinak éreztem. Miután elvégeztem, hosszú ideig dolgoztam jogászként.
Végül a jogász szakmáról miért váltott az írásra?
A jogi pálya egyre kényelmetlenebbé vált nekem. Egyre inkább úgy éreztem, hogy nem vagyok önmagam. Nem voltam rossz benne, de elképzeltem magam 10-20 év múlva, megnéztem a kollégáimat, akik már abban a beosztásban voltak, ahová én a karrierem során eljuthatok, és rájöttem, hogy én ezt nem szeretném. Nem irigyeltem őket, nem vágytam arra, hogy ezt elérjem, mert végtelenül kiszámíthatónak tűnt minden.
Aztán eljött az az időszak, ami minden 40 év körüli ember életében előbb utóbb bekövetkezik, amikor átgondolja, hogy hová tart, mit ért el eddig. Nálam ez egybeesett a költözési vággyal, amit már jó ideje éreztünk a családban. Szerettünk volna egy új városban újrakezdeni mindent. Kaposváron is jó életünk volt, de úgy éreztük, valami más kéne, újra meg kellene mérettetni magunkat, kideríteni, hogy egy új környezetben is megálljuk-e a helyünket.
Amikor elköltöztünk, akkor még kerestem jogász munkát, de segített az élet, ugyanis nem találtam olyat, ami az akkori szakmai gyakorlatomnak megfelelő lett volna. Eltelt pár hónap, mire úgy döntöttem, más fába vágom a fejszémet.
Mi volt a karrierváltás legnagyobb nehézsége?
A vakrepülés mindig nagyon nehéz. A költözés után szembesültem azzal, hogy a családban már mindenki más megtalálta a helyét. A gyerekeknek már találtunk új iskolát, a férjem munkája valójában nem változott. Én indítottam el az egész folyamatot, de közben én voltam az, aki még mindig nem találta a helyét. Ez iszonyúan nehéz volt. Úgy éreztem, hogy leértem a gödör aljára, és innen el tudtam rugaszkodni. Úgy gondoltam, innentől kezdve bármi lehetek. Elengedtem a társadalmi és a családi elvárásokat is, ami fájdalmas és nehéz volt, de új nézőpontot teremtett az életemben. Először apartmankiadással kezdtem el foglalkozni – amit azóta is csinálok –, de rengeteg barátomból megrökönyödést váltott ki. Közben én szabadabbnak éreztem magam, mint addig bármikor.
Miért választotta a Balatont, mi ihlette meg benne?
Amikor eldöntöttük, hogy elmegyünk Kaposvárról, próbáltunk minden alternatívát végiggondolni. Budapest az első körben kiesett, semmiképp nem szerettünk volna a fővárosban élni, nyomasztónak találtuk. Akkoriban már gyakran jártunk nyaralni a balatoni régióba, pontosabban Hévízre, mindig ez volt számunkra a pihenés helye. Először viccből találtuk ki, hogy ideköltözünk, de aztán egyre inkább komolyan vettük. A költözés után nagyon erősen hatott rám ez a közeg, teljesen más arcát láttam meg a Balatonnak, mint amit azelőtt ismertem, és amit mindenki ismer.
Mi motiválta az első könyve megírásakor?
Nyár, meleg, strand, lángos, gondtalanság – az emberek ezt az oldalát ismerik a Balatonnak. Mikor mindenki hazamegy és folytatja az életét, senki nem gondol bele, hogy a tó marad, az itt élő emberek maradnak, és van egy teljesen más balatoni világ. Ezt akartam megmutatni az első könyvemmel a Légy/Ott-tal. Már az első pillanattól sorozatban gondolkodtam, így a következő könyvem is balatoni krimi lett, a harmadik azonban teljesen más. Most újra egy balatoni krimin dolgozom, ami a jövő évi könyvhétre fog megjelenni.
A Viharcsapda nem a Balatoni krimik sorozat tagja. Miben másabb ez a könyv, mint az előző kettő? Másfajta alkotói munkát igényelt a megírása?
Mindenképpen más munkát igényelt, mint a korábbi regények. Eleve a helyszín is más, a Viharcsapda Horvátországban játszódik, viszont itt is kortárs, magyar szereplőkkel dolgoztam. Mindig a mostani, magyar társadalmi problémákra, jelenségekre próbálok reflektálni, tehát magyarokról szól, de külföldi helyszínen. A legfontosabb különbség a korábbiakhoz képest, hogy nem egy klasszikus nyomozós krimi. Nem mozgattam ki oda az állandó nyomozó szereplőmet, Kardos Júliát. Az volt a célom, hogy ez inkább egy pszichothriller legyen. Ne a nyomozás álljon a középpontban, hanem a szereplők, az ő életük, tragédiáik. A nehézsége pontosan ez az újítás volt, a különböző nézőpontok, az elbeszéléstechnika, hiszen a hét szereplő elbeszéléséből áll össze a történet. Technikailag nagy kihívás volt, de szerettem volna kipróbálni.
Korábbi szakmája hogyan segítette az írásban?
Hatalmas előny, hogy jogász vagyok. Ügyvédként sem dolgoztam büntetőjoggal, a közigazgatásban pedig végképp nem, így ilyen irányú tapasztalatom nincs. Viszont rengeteg ismeretem van róla, mindig tudom hol kell utánanézni valaminek. Az a fajta módszeresség, amit a jogász munka igényel, a logikai gondolkodás, az ok-okozati viszonyok állandó föltérképezése, keresése nagyon kompatibilis azzal, ahogy krimit kell írni. A krimiírás egy nagyon komoly intellektuális kihívás, hatalmas munka a cselekmény kidolgozása, a logikai bukfencek és következetlenségek elkerülése.
Milyen szép emléke van Kaposvárról? Mit gondol a városról?
Kaposvár tipikusan az a város, ami lehetővé teszi, hogy ha valaki egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott életet szeretne élni, családdal, barátokkal, akkor azt megteheti. Kiszámíthatóság, állandóság, biztonság jellemzi a várost. A részemről ez sokáig nagyon nagy előny volt, egy idő után azonban azt éreztem, hogy szeretnék valami mást is megtapasztalni. Mind a három gyerekem Kaposváron született, azokból az évekből, mikor kicsik voltak, rengeteg szép emlékem van a városról. Nyugodt, békés évek voltak.