2023. 02. 09., csütörtök, 13:10
„A rég meghalt ősök ismét újra élnek, ha nevüket őrzik hálás nemzedékek.”
Polgári kezdeményezés nyomán a Somogy Vármegyei Értéktárba került Bozsoki János hadnagy, vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy, posztumusz altábornagy és vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós életműve. Az ünnepélyes díjátadóra a kaposvári Vármegyeházán került sor 2023. január 10-én, ahol a leszármazottak vehették át a rangos elismerést. Tudomásom szerint más vármegyében még nem volt katona a díjazottak között, így a Somogy Vármegyei Értéktár Bizottság volt az első, amely deklarálta, hogy egy katona kimagasló katonai pályafutása, illetve bátorsága, adott esetben önfeláldozása is méltó arra, hogy kulturális örökségünk részeként tekintsünk rá.
Bozsoki János Nagybajomban született 1918. április 3-án, tanulmányait a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium jogelődjében végezte. 1944-ben önként jelentkezett az elit fegyvernemnek számító rohamtüzérséghez. Ugyanebben az évben az erdélyi hadszíntéren, a Torda körüli harcokban jeleskedett. Egy merész támadással megállította a szovjetek előretörését, valamint megakadályozta, hogy a rendkívül értékes harceszköznek számító rohamlövegek az ellenség kezére kerüljenek. A túlerőben lévő szovjet páncélosokkal vívott küzdelemben vitéz és önfeláldozó magatartást tanúsított, amellyel kiérdemelte a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, amely kitüntetés eszmei értékét az is jól mutatja, hogy csupán 22 magyar és 1 német katonatisztnek ítéltek oda a második világháborúban.
Kaposváron látta meg a napvilágot Oszlányi Kornél 1893. szeptember 25-én. Az első világháború során majd minden frontszakaszon harcolt és kiérdemelte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. 1942 őszén vette át a nagykanizsai 9. honvéd könnyű hadosztály irányítását, katonáival ők látták el az utóvéd utóvédjének szerepét 1943-ban a szovjet csapatok doni áttörését követően. Hősiesen fedezték bajtársaik visszavonulását, miközben dacoltak az ellenséggel és a csontig hatoló hideggel. Parancsnoki teljesítményéért adományozták részére a Mária Terézia Katonai Rend Lovagkeresztjét, amely kitüntetést egyedüli magyar katonatisztként érdemelte ki a második világháború során, egyúttal Ő vehette át utolsóként a történelem folyamán.
1915. január 6-án a mai Kőkút községben született Szánti Dezső, akit később Szentgyörgyi Dezsőként ismert meg a világ. 1933-ban vonult be a honvéd légierőhöz, ahol később vadászpilótává képezték ki. A keleti fronton szerezte meg első légi győzelmét, amelyet aztán több is követett. 1944-ben került a 101. honi vadászrepülő-osztályhoz, a híres „Pumákhoz”. A felfoghatatlanul nagy számbeli fölényben lévő ellenséges kötelékekből több amerikai négymotoros bombázót, valamint szovjet vadászgépet és csatarepülőgépet is megsemmisített. 30 igazolt légi győzelmével ő minden idők legeredményesebb magyar vadászpilótája.
Sok kiemelkedő katona élt még Kaposváron. Például Adorján József tartalékos százados, aki az első világháborúban érdemelte ki a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, vagy vitéz Sasváry József tartalékos szakaszvezető, akinek a második világégés során tanúsított hősiességéért adományozták a Magyar Arany Vitézségi Érmet.
Szeretném külön kiemelni még Kaposvár szülöttét, vitéz dr. Merész László tartalékos hadnagyot, aki 1941. augusztus 6-án kivételes bátorságról és vezetői erényekről tett tanúbizonyságot. A magyar és német csapatoknak sikerült nagyobb szovjet erőket bekeríteni Umany térségében. Ezek az alakulatok mindenképpen szerettek volna kitörni ebből a kelepcéből, mely kitörés útját Merész László vágta el mindössze kettő Csaba típusú páncélgépkocsival. Először a szovjet lovasság, majd a gépesített gyalogság erőit zilálta szét kihasználva harceszközei teljes tűzerejét. Rövid idő leforgása alatt közel 13 000 lövést adtak le! Maroknyi magyar katona fékezte meg a sokszoros túlerőben lévő ellenséges alakulatokat. Érdemei elismeréseként soron kívül tartalékos hadnaggyá léptették elő, majd vitézzé avatták. Bravúros haditettéért 1944. január 28-án a Magyar Királyi Honvédség 3. tagjaként adományozták neki a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet.
A megyeszékhely és a vármegye lakói is méltán lehetnek büszkék arra, hogy egykor milyen kivételes katonatisztek születtek és éltek itt. Véleményem szerint, ahhoz, hogy országos szinten visszaemeljük katonahőseinket a köztudatba, előbb helyi szinten kell elérni azt, hogy a nevük újra jelentéssel bírjon és olyan tisztelet és megbecsülés övezze őket, mint egykor. Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy emlékezzünk és másokat is emlékeztessünk rájuk.
Dr. Orbay Judit - a legendás vadászpilóta, vitéz nemes Molnár László főhadnagy unokahúga - szavaival élve: „A hősök élnek a családtagok szívében, de példaképpé és örök hősökké csak akkor válnak, ha emlékezünk rájuk.”
Emlékezzünk rájuk!