A házszentelés is szokás volt vízkeresztkor Somogy megyében

2023. 01. 06., péntek, 09:36

Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör zárónapja, ekkor bontják le a karácsonyfát is. Somogyjádon a szentelt vízből a mészbe is tettek, a lakás négy sarkába keresztet rajzoltak, a néphit szerint így a boszorkányok és a szellemek nem mennek be a házba.

Régen kettős ünnep volt, 1992-től azonban a katolikus kalendáriumban a vízkeresztet az újévet követő vasárnapra helyezték.

A háromkirályok ünnepe továbbra is január 6-án van. A katolikus templomokban vízkeresztkor szentelik meg a vizet, sót, krétát és a tömjént. A buzsáki lányok az ünnep előtt a Vendel-kútról hordtak a templomba egy nagy dézsába vizet, ezt a pap megszentelte, belőle mindenki vitt haza egy üvegcsével. A gazdaasszony zöld ágat merített a szentelt vízbe, ezzel a ház, az istálló és az udvar mindegyik sarkát meghintette, hogy a „gonosz bele në férkőzzön, az állatokat mëg kerülje el a dögvész.” A karádiak ezen kívül még a kútba is öntöttek néhány csepp szentelt vizet.

Somogyjádon a szentelt vízből a mészbe is tettek, a meszelővel a lakás négy sarkába keresztet rajzoltak, s ettől a néphit szerint a boszorkányok és a szellemek nem mennek be a házba. A bizeiek egy kortyot ittak a szentelt vízből, hogy a torkuk ne fájjon. Ezek a szokások Somogyban általánosnak tekinthetők.

Háromfán a szentelt vízzel meghintik az ekét és az állatok szénáját is. Zala községben vízkeresztkor egy csomó szénát és egy ekevasat tesznek az asztal alá, és ezt a templomból hozott szentelt vízzel meglocsolják. A szénát a lovakkal etetik meg, hogy egészségesek legyenek; az ilyen ekével szántott föld bőven terem. A vései katolikusok, s tőlük átvéve az evangélikusok is vízkeresztkor szénát, kukoricát és tojást tettek az asztal alá, és ezeket szentelt vízzel megöntözték. A kukoricát a tyúkok elé szórták, sok tojást reméltek ettől. Ezeket a szokásokat a Csánki Dezső szerkesztette Somogy vármegye c. monográfia [1914] is megemlíti (207. l.). Ugyanitt közli a horvát eredetű Tótszentpál (ma Somogyszentpál) egészségvarázsló szokását: „... vízkeresztkor künn a szabad ég alatt mosakodnak, a teknőbe piros almát, mellé fejszét tesznek, hogy edzettebbek legyenek, mint a vas, és pirosak, mint az alma” (i. m. 207.).

Somogyban még ma is szokás a házszentelés: a plébános felkeresi a hívők házát, és szentelt krétával felírja az ajtószárfára a háromkirályok kezdőbetűjét és az évszámot (19 + G + M + B + 95). Van ahol ezt szentelt krétával maga a gazda végzi el. Egy érdekes adoma szerint, az 1950-es évek vallásüldözése idején a kérdezősködő népművelőknek az ajtóra írt betűket így értelmesítették: Gazda Menj Borért!

Buzsákon ma is élő hagyomány, hogy a pap és a kántor a ministráns gyerekekkel sorba látogatja a híveket, megszenteli a házakat. A háromkirályok nevének fölírása után égő gyertya mellett a ház népével közösen imádkoznak. Régen a háziak élelmet adományoztak ilyenkor, amit a ministránsok vékában, zsákokban gyűjtöttek össze. Ma ez már elmaradt, helyette süteménnyel, itallal kínálják meg őket.

Miről szól vízkereszt ünnepe?

Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, utána kezdődik a farsangi időszak. (A Julián-naptárt használó keleti kereszténységben karácsony január 7-ére esik, és tizenhárom nappal később ünneplik a vízkeresztet.) Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik.

Az epifánia ünnepe először a 3. század végén jelent meg keleten, majd a 4. században nyugaton, mindig január 6-án. Mivel a 4. századtól Jézus születésének ünnepe, a karácsony keleten és nyugaton is elkülönült az epifániától. A vízkereszt ünnepe azóta három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, valamint csodatételét a kánai menyegzőn. (Az epifánia kifejezés a görög vallásban egy isten váratlan és érezhető, jót jelentő megjelenése, a római császárkultusz idején az uralkodó, azaz a megtestesült isten ünnepélyes látogatása volt.) Teológiai értelmezése: Jézus Krisztusban Isten jelent meg az emberek igazi Megváltójaként, az ünnep liturgiája Jézus hármas megjelenéséről emlékezik meg.

Az első, legjellegzetesebb jelentés a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése. Máté evangéliuma (Mt 2,1-16) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Judeába, hogy a zsidók újszülött királyának kifejezzék hódolatukat. Először Jeruzsálemben keresték a kis Jézust, majd Heródes király gonosz szándékkal Betlehembe utasította őket; ott meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar - azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A tömjénezés szertartása a napkeleti bölcsek tömjénadományára emlékeztet.

A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13-17) szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz. Keresztelő Szent János megkeresztelte őt, és Jézus ettől kezdve tanítani kezdett. Megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust.

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1). A házszentelés szertartása emlékeztető a kánai ház megszentelésére Jézus jelenléte által.

Krisztus keresztségének emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése.