2022. 12. 08., csütörtök, 09:55
Kiskora óta érdekli az időjárás, a meteorológiai észleléseket is azóta végzi. Később elkezdett az asztrofotózással is foglalkozni, amely azóta már nagy sikereket is hoz számára: neves csillagászati és ismereterjesztő lapok jelentetik meg az égboltról készített látványos és izgalmas fényképeit, és sorra nyeri a díjakat is. Schmall Rafaellel, a Zselici Csillagpark munkatársával, a Most Médiacsoport időjósával beszélgettünk.
Bár az időjárás is egy nagy rendszer, a csillagos égbolt és az univerzum még nagyobb. Sok ember nem is tudja, mi minden látható odafenn, amíg elé nem kerül egy jó fotó színekkel, formákkal, alakzatokkal. Téged mi érdekelt ebből? Mire kaptad fel a fejed először?
Természetesen a kiskorom jut eszembe, amikor az augusztusi hullócsillagokat néztük minden évben.
Kevés embernek van akkora szerencséje, hogy a különleges érdeklődése után a közelében épül meg egy csillagpark. Teljesen egyértelmű volt, hogy oda jelentkezel dolgozni?
Biztos, hogy egyébként is oda jártam volna ki észlelni, távcsövezni, bemutatókat tartani, de szerencsére a dolog jobban alakult, mint hittem.
Mennyire igaz az, amit lépten-nyomon hallunk, hogy a zselici égbolt kitűnő észlelési hely?
A zselici ég hazai viszonylatban tényleg ideális, és az egyik legsötétebb égbolttal rendelkező hely. Hasonló van még a Bükkben és a Hortobágyon is.
Rendszeresen tartasz bemutatókat a csillagparkban, ez azt is mutatja, hogy van érdeklődés a téma iránt. Hogyan látod, mely korosztály kíváncsi jobban?
Szerencsére gyakorlatilag minden korosztályból bőven vannak érdeklődők. Nem is csoda, hiszen az egész téma nyugodt, mégis nagyon izgalmas!
Ha az ember nem költözik át a déli féltekére, többé-kevésbé azonos csillagképekkel ismerkedhet egész élete során. Neked megadatott, hogy Afrikából lásd a déli égboltot is. Milyen volt az első feltekintés, megvan még az érzés?
Meg-meg, mind a mai napig! Leírhatatlan és elsőre hihetetlen... Sőt négy napba telt, mire elhittem, hogy ennyire látványos égbolt igazán létezik. Pedig én aztán látom a csillagos eget idehaza szinte majdnem minden alkalommal.
A csillagokat éjszaka lehet észlelni, ebből következően te más ütemben élsz, mint a legtöbb ember. Mikor alszol?
Igyekszem a napszakokat a derült éjjelekhez igazítani. Meglehetősen elfárad az ember egy derült szezon végére. Összegezve: akkor alszom, amikor borult az ég.
Ami először tán hobbinak tűnt, ma már sokkal több nálad: sorra jelennek meg fotóid rangos lapokban, díjakat is szép számmal nyersz. Melyik a legkedvesebb számodra?
Szinte minden egyes képről tudnék mesélni, mondani valamit, hogy milyen élmények voltak, amikor készültek. Talán a nemzetközi versenyen nyert képről tudnám a legrendhagyóbb történetet elmondani.
Nagy vitát kavar a rengeteg műhold az égen, erről is készítettél egy különleges fotót, amikor Elon Musk starlinkjeit kaptad le. Mennyire nehezítik meg az észlelést ezek a fellőtt objektumok?
A műholdseregek a szakcsillagászoknak okoznak hatalmas kárt, mivel nekik komoly berendezésük van, amely hatalmas érzékenységgel fordul az ég felé. Számunkra nem annyira zavaróak, kivétel ez alól a nyári szezon, akkor nagyon nagy „nyüzsgés” van az égbolton, hiszen – pozíciójukból adódóan – végig megvilágítja a műholdakat a napfény, annak ellenére, hogy éjjel van.
Bár tudom, hogy nagyon kötődsz az otthonodhoz és a Zselichez is, de soha nem merült fel, hogy megcélozz valami más pályát, helyszínt, amely nagyobb presztízzsel, megbecsüléssel járna? Foglalkoztat egyáltalán ez?
Nem igazán. Számomra nem szükséges még csak kirándulni se nagyon, hiszen az én "kirándulásom" a csillagos égbolton zajlik. Azonban számos fotós helyszín érdekel, hogyan is nézne ki a csillagos éj alatt.
Melyik az álom úticél?
Leginkább megint valami déli ország, nagyon jó minőségű égbolttal, ahol még van mit lefotózni.
Mostanában sok a borús éjszaka, ha ki is derül néhány percre, hát hamar visszafelhősödik. Mit mond az időjós, fehér karácsony lesz ebből, vagy éppen derült ég a csillaglesőknek?
Így tél elején nem igazán kedvez az időjárás a csillagos égbolt megfigyelésének. Remélhetőleg a sok borult nap és a sok csapadék mellett talán megjelenik végre a hó. Ez utoljára 2007-ben történt meg, akkor csak itt, délnyugaton alakult ki mintegy húszcentiméteres hótakaró Szenteste napján.
Volt alkalmunk közös bemutatót tartani a kollégáinknak, te asztronómiai szempontból mutattál csillagképeket és objektumokat, magam pedig a csillagbölcseleti részét fejtegettem. Soha nem érdekelt az, hogy a csillagokból a sorsokra is lehet következtetni?
A csillagoktól függ a sorsunk többféleképpen is, hiszen az univerzum nem egy álló valami. Minden mozog benne. Akár egy csillagkép felől érkező aszteriodáról is kiderülhet, hogy tíz év múlva ütközhet a bolygónkkal, vagy éppen több százezer év múlva egy túl közel elhaladó csillag hatására megbillenhet naprendszerünk nyugodt és kényes egyensúlya, ez például az emberiség egész sorsát befolyásolná…