2021. 12. 27., hétfő, 10:36
Somogyszentpálon nem csak bort, hanem az almát is megáldották ilyenkor, ezt a beteghez vitték, gyógyulást vártak tőle. A pincéknél élénk volt a forgalom, a mondásuk szerint „az Isten is János, mulassunk!”
János evangélista ünnepe. A borvidékeken jeles napnak számít, a római katolikus egyház szertartáskönyve erre a napra írja elő a bor megáldásának szertartását. „A bort termő vidékeken a nép is szenteltetett bort, amit fül- és fogfájás, rontás ellen használtak, a boroshordókba is öntöttek belőle, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen.”
A somogyszetpáli plébános is megáldotta a bort, melyből a hívek egy-egy cseppet tettek a hordókba. Zamárdiban húsz éve maradt el a borszentelés szokása, ám újabban itt és más vidékeken is újjáélesztik.
| Szent János apostol és evangélista |
|
December 27. János apostol, a szeretett tanítvány ünnepe. Csak Szent Pál fogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében. Jánosé a nagy szó: Isten a szeretet.
A téli napforduló archaikus időszakában János hozta vissza a föld fiainak a sötétség és téli hideg zsákmányából kiragadott napsugarat, azaz világosságot és meleget, az új esztendőt. Jézussal és Máriával való bensőséges kapcsolata révén, kezdettől fogva nagy segítő és gyógyító hatalmat tulajdonítottak neki. A régi paraszti vélekedésben a küzdelmes hétköznapokon és halálon átsugárzik János oltalmazó ereje, páratlannak érzett segítőkészsége. Különleges foganatosságot tulajdonítottak evangéliumának is, főként első szakaszainak. „Az Ige testté lett és közöttünk lakozott” sort röpimaként is imádkozták. János tiszteletének sajátos fejleménye a 11. század óta a „Szent János áldása”, vagyis a borral, János poharával való köszöntés, áldomás. A János-napon megszentelt borral kínálták az útrakelőket, haldoklókat (égi útra indulókat), a halotti tor résztvevőit, a gyógyhatásába vetett hittel a betegeket; használták fül- és fejfájás, torokbajok ellen, és higítva a beteg jószágnak is jutott belőle. Mint esküvői italt a János és az Úr Jézus közötti szeretetre emlékezve itták és itatták az ifjú párral: „Igyátok Szent János szerelmét” szavakkal kísérve. |
Gölle, Kapoly községben és másutt is János napján a pincesoron nagy mulatás van, pecsenyét sütnek, nótáznak. A Jánosok megköszöntése növeli a nap vigasságát. Somogyban Szent János áldásának nevezik a borozás végén, az utolsó pohár bort. Somogyszentpálon az almát is megáldották ilyenkor, ezt a beteghez vitték, gyógyulást vártak tőle. A pincéknél élénk volt a forgalom, a mondásuk szerint „az Isten is János, mulassunk!”
Buzsákon nagy hagyománya van az István- és János-köszöntésnek. Egy-egy családnál néha 8–10 köszöntő is megjelenik, akik az ünnepeltet verssel, énekszóval üdvözlik:
Dicsértessékaz Úr Jézus drága szent neve,
Hogy én ilyen szép szavakkal jöttem most ide.
Köszönteni jöttem téged, Jánosunk,
Azt kívánom az Istentől, hogy tégedet egészségben éltessen.
A János-köszöntés szokásait a karádi hagyományőrző csoport is összegyűjtötte és színpadra állította. Ebben a barátok, komák ilyenféle tréfás rigmusokat mondanak.
„Annyi kellés lëgyën a lábodon, mind a gomb a mellényëdën!”
„Ēgyüttünk ezën a fagyon, hogy a gírcs rángasson agyon!”
„Isten éltessen sokáig, míg a Tisza ki nëm apad bokáig.”