István napkor a kanászt és a csordást is megajándékozták Somogyban

2021. 12. 26., vasárnap, 11:44

Karácsony másnapján megkezdődik a névnapköszöntők sora is, hiszen István a leggyakoribb nevek közé tartozik. Lengyeltótiban ilyenkor tartották meg a pásztorfogadást: a jelentkezők közül a gazdák kiválasztották a község kanászát, csordását.

A kereszténység első vértanújának legrégibb hazai ábrázolása a somogyvári bencés apátságból származik, ahol egy 11. századi domborműtöredéken a protomártír megkövezése látható. Magyarországon az István nevet első királyunk, Szent István kultusza tette kedveltté. Régebben Somogyban is szokás volt az Istvánokat verssel, énekkel köszönteni. A néprajzi gyűjtők sok névnapi köszöntőt gyűjtöttek össze, általában nem volt külön István-, János-köszöntő, a szövegbe mindig a megfelelő nevet illesztették be.

Együd Árpád írja a Somogyi népköltészet c. könyvében: „Népünk számtalan köszöntő formát ismer, amelyek a vallásos és világi elemek keverékéből állnak, s egy részük énekelhető, másik részük pedig rigmusszerű sorokból áll, de akad közöttük strófás szerkezetű, sőt prózai változat is.” Együd az idézett művében Somogyvár, Vése, Szenyér, Csököly, Igal és Nemesvid községekből adott közre névnapköszöntő szövegeket, Szapu Magda pedig az Együd-hagyaték 2. kötetében egy hosszúvizi és egy kányai szöveget közöl, és közreadja a szenyéri, babócsai, szőcsénypusztai István-köszöntő továbbá a csurgói, vörsi János-köszöntő kottáját is.

A névnapköszöntők bőséges irodalma feleslegessé teszi a részletesebb elemzést. Szemléltetésül álljon itt egy jellegzetes szövegpélda, melyet Egyód Árpád jegyzett fel Szenyérben:

     „Hála Isten, hogy mëgértük a Szent István napját,
    Adja Isten, a jó Isten, hogy többeket is mëgérhessünk.
    Már megjöttünk estére, estére,
    István köszöntésére.
    István, légy egészségbe,
    Köszöntlek egészségbe.
    István, ideértünk a të tiszteletëdre
    Tiszteletës, becsületës ajándékainkkal.
    A csillagok derülnek,
    Olyan messze kerülnek.
    Minden szent angyalok ma nagy örömmel zengedeznek.
    Bor, buza, mindig ölég légyën.
    Az Ur Jézus Krisztus mindig velünk légyën.
    Hogy mëgérted napodat, napodat,
    Álgyad a Jézusodat,
    Szüz szent pátronusodat.
    Akasztasd föl magadat egy huszakós hordóra!”

Ebbe a köszöntőbe természetesen más neveket is be lehetett illeszteni, de voltak rövidebb versek is. A következő Mesztegnyőről származik:

        „Azér küdött a Szent János attya,
        hónap lössz a János nevenaptya.
        Hordójának csikorog'gyon csaptya,
        köszöntőnek fére ájjon kontya,
        csárdás kis kalaptya.”

A köszöntők mehettek egyedül is, de gyakori volt a csoportos köszöntés. Miháldon erre így emlékeztek: „Mëntünk köszöntenyi, táncótunk citörára, István-napot tartottak, János-napot tartottak. Többen összegyüttünk a Bán Imre bácsi vót a vezető, szeretëtt így a gyerëkëkkel mënnyi, énëkët is szerkesztëtt: „Már eljöttünk estére, János köszöntésire...”