2021. 08. 19., csütörtök, 19:32
Hiába megy el valaki Tibetbe, alapvetően ugyanaz az ember marad. Csak ha belül képes fejlődni, továbblépni, akkor fog megtörténni a csoda – véli Nádas Dávid, aki különleges hangutazásra hívja az érdeklődőket Kaposváron. Ne földrajzi utazást képzeljünk el, sokkal inkább olyat, amely a rezgések útján önmagunk és mások lelkéhez vezet el. Interjú.
Új arcodat mutatod meg néhány nap múlva a közönségnek. A legtöbben eddig a zenével kapcsolatos írásaidról ismertek talán, most azonban te fogod megszólaltatni a hangszereket… Mikor érezted, hogy már nem elég a cikkelés?
Mikor Pesten éltem, volt egy zenekarunk a barátaimmal, akikkel alapvetően örömzenéltünk sokszor hajnalig. Szóval nemcsak a cikkelés volt nekem korábban, az is egy küldetés-féle dolog nálam egyébként, hogy a kevésbé ismert, de értékes zenéket minél többen megismerjék. Aztán a család és a sok munka miatt mindkettőt hanyagoltam, háttérbe szorult sajnos. Egyedül a zenehallgatás maradt meg évekig, az viszont meghatározó az életemben gyerekkorom óta, a zene egyértelműen óriási erővel bír, és ha jól választjuk ki, hogy mit hallgatunk, akkor bizony képes gyógyítani a lelkünket.
Ahogyan láthatjuk a legújabb videóidon, elsősorban az ütős és fúvós hangszerek fogtak meg, ám nem azok, amelyekkel a leggyakrabban találkozunk. Fujara, didgeridoo, hangtál, sámándob, keretdob, esőbot, szélharang, s ebből talán következik az is, hogy megszólaltatásukkor is valamilyen egészen más világot idézel meg. Felismerted, hogy miért erre indultál el, egyáltalán te döntöttél, vagy a hangok hívásának engedtél?
Azt hiszem, a hangszerek hívtak a hangjukkal, rezgésükkel. Régóta nagyon szeretem a didgeridoo és a fujara hangját, de mindig csak hallgattam, élveztem, annyira kitöltötték az időmet a hétköznapi elfoglaltságok, hogy nem is gondoltam, hogy valaha is nekiállok ezzel foglalkozni, főleg komolyan, hivatásszerűen. Egyszer elém hozta a közösségi oldal Ócs József egyik eladó csövét, és én azonnal beleszerettem. Csodálatos meditatív fa didgeridookat készít. Elmentem érte hozzá Gödöllőre, hazahoztam, és nekiálltam fújni. Így indult. Néhány hónap múlva már a körlégzést is megtanultam, és elkezdtem barátokkal együtt is zenélni. Azóta már beszereztem több csövet is, mindegyiknek megvan a varázsa, a saját hangzása.
A dob mindig is nagy szerelmem volt, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül, hiszen az egész életünk alapja a ritmus, az ütem. Minden mozdulatunkkal zenét hozunk létre egy átlagos hétköznapi pillanatban is, csak nem vesszük észre. Úgyhogy igen, az ütősök is nagyon vonzanak, igyekszem is fejleszteni magam. Mesteremnek tartom Ölvedi Gábort (Karma Pema Dorje), akitől rengeteget tanulok folyamatosan minden téren. Nem messze, Mánfán tart elvonulásokat, ahol megélhetjük a másokkal való ítélkezésmentes, szeretetteljes kapcsolódást. Azt hiszem, hogy emberként ez a legnagyobb feladatunk a jelenlegi világban, hogy ezt gyakoroljuk, és éljük, bárhol is vagyunk bárkivel. Az első, saját dobom egy szarvasbőr sámándob, amit én magam készítettem. Egy táborban adtak egyet korábban a kezembe, hogy üssem, mert nekem ez jól megy, a többiek meg énekeltek rá. Ott azonnal éreztem, hogy hív a dob, és nekem dolgom van vele. Így is történt. Utána már tudatosan vásároltam keretdobot, ami nem a révüléshez és táltosdalokhoz, inkább a zenéléshez passzol.
Augusztus 21-én izgalmasnak tűnő utazásra hívod az érdeklődőket. Olyan utazásra, amelyen a résztvevők a hangok, a rezgések segítségével juthatnak el akár teljesen újnak, ismeretlennek tűnő tájakra. Valójában hol vannak ezek a tájak?
Egyértelműen magunkban vannak. A békéért, a boldogságért nem kell messze menni, minden itt van bennünk, csak elő kell hívni, meg kell találni. Hiába megy el valaki Tibetbe, alapvetően ugyanaz az ember marad. Csak ha belül képes fejlődni, továbblépni, akkor fog megtörténni a csoda. Kapcsolódás révén működik leginkább, amikor összehangolódunk másokkal, és egyszer csak megtörténik valami, mint egyfajta „megvilágosodás”, amikor ráébredsz valamire, vagy egy addig ismeretlen élményben van részed. Szóval egyéntől függ, hogy ki miként éli meg az ilyen utazást, sokszor előfordul, hogy erős vizuális élmény társul a zene mellé, mint egy vezetett meditációnál. Épp a minap mondta egyik barátom, hogy a fujarámat hallva mindig egyből az erdélyi hegyekben érzi magát, oda varázsolja el ez a hangszer. Nem lehet rossz.
Egy nagyobb utazás sok élményt tartogat az ember számára, előjönnek emlékek, érzések, gondolatok. Megélhetünk katartikus, könnyebb és nehezebb pillanatokat is. Egy hangutazásnál, a várható mélyebb tapasztalás miatt viszont indokolt lehet az intimebb, biztonságosabb közeg. Hogyan készültök arra, hogy mindez adott legyen?
Jogos a kérdés, és örülök, hogy szóba hoztad. Reikisként alapvetően az energiával dolgozom, és természetesen előre behangolom és levédem a teret. Minden ilyen folyamatnál óriási felelőssége van annak a személynek, aki vezeti azt, így most az én feladatom lesz, hogy biztonságosan utaztassam, aztán pedig „visszahozzam” a jelenlévőket. A bizalom a résztvevők részéről adott, hogyha eljönnek. Ha nem bízik valaki bennem, vagy ellenérzése van, nem fog eljönni.
Adódik a kérdés: hangutazásnál, -utaztatásnál tudatos programmal készülsz, vagy teret adsz az improvizációnak is? Másképpen: hagyod-e, megengeded-e, hogy téged is magukkal ragadjanak a hullámok?
Abszolút! Sőt! Csak akkor működik igazán és hitelesen, ha el tudom engedni magam, és hagyom, hogy belemenjek a folyamatba. Az improvizáció, a rögtönzés a zenével való viszonyom alapja, úgyhogy főként erre törekszem, hogy ne sémákból építkezzem, hanem az adott pillanat és a jelenlévők rezgése alapján szülessen meg minden hang. Ami fontos, hogy úgy kell elengednem magam, hogy közben a tudatos szinten is figyelnem kell a jelenlévőket és a születő utat. Ez komoly feladat, hatalmas koncentrációt igényel, de óriási öröm megélni. Visszatérve a kérdésedre, természetesen van egy nagyjából felépített íve, hullámzása a hangfürdőnek, viszont a részleteket tényleg rábízom egy felsőbb erőre, és az intuícióimra.
Kaposvár talán még sosem adott otthont ilyen programnak. Viszont az első alkalom feltételezi azt is, hogy lesz második, harmadik, sokadik is. Mivel készülsz még, esetleg van-e a hangutazás mellett más elképzelés is a közeljövőre nézvést?
Igen, rengeteg terv van, és néhány konkrét dátumot is tudok mondani. Szeptember 4-én egy nagyon izgalmas, szintén teljesen új dologgal készülünk meglepni a kaposváriakat az Irányi 13-ban; Regős Ilona táncművész ötletéből született meg a „Rárezdülés – improvizációs zene-táncszínház” elnevezésű projekt, ami arról szól, hogy három modern táncos és két zenész miként képes egy folyamatos improvizáció keretében egymással kapcsolatban maradni úgy, hogy a mozgás és a hangok oda-vissza hatnak minden pillanatban, és egymás születését kísérik. Itt ugyanúgy érvényes, amiről már beszéltem, hogy úgy kell átengednünk magunkat a transz állapotának, hogy közben mégis figyelünk egymásra és valamennyire tudatosan is irányítjuk a folyamatot. Ez azért is lesz különleges alkalom, mert tényleg nagyon intim, bensőséges, mély megélés mindannyiunk számára, amelybe ezúttal beengedjük majd az érdeklődőket is. Külön öröm számomra, hogy a zenésztársam édesapám, aki bár festőművész, bizony több hangszeren is kiválóan játszik.
Aztán szeptember 12-én lesz egy Egészségnap szintén az Irányi 13-ban, ahol hangfürdőt fogok tartani. Emellett feleségem, Nádas-Szegfy Szonja transztáncain is szoktunk zenélni, az élő muzsika mindig erősíti az élményt, illetve ott is tudunk a jelenlévőkre figyelve reflektálni a hangszerekkel. Egy külön zenei projektbe is belefogunk a Softmotel néven ismert Mester Balázzsal, aki elképesztően finom elektronikus zenéket pakol össze már jó sok éve. Most egy drum and bass alapú, djembére és didgeridoora épülő teljesen új zenén fogunk együtt dolgozni. Jelenleg még csak tervfázisban van, de úgy érzem, hamarosan füllel hallgatható állapotba fog kerülni.
Bízom benne, hogy megtaláljuk a kíváncsi és értő füleket itt Kaposváron, s szeretettel várok mindenkit ezekre az eseményekre – hangfürdőkre, hangmeditációkra, örömzenélésekre, dobolásokra, zenés táncszínházra és ami csak jön még.
