2020. 12. 25., péntek, 12:29
A család legnagyobb ünnepe. Dologtiltó nap. Az ünnepi ebédet már előző nap előkészítették, és az állatok eleségét is odateremtették. Még a szemetet sem viszik ki, az istállóban sem takarítanak.
Karácsonykor kocsiba sem fogtak be, mert ilyenkor az állatok is pihennek. Cserénfán úgy mondták, hogy aki kocsiba fogott, azt „a csendőrök megfogták, és igen szigorúan megbüntették”. A délelőtti misére, istentiszteletre mindenki elment, ahol nem volt templom, a szomszéd faluba is átgyalogoltak.
Az ünnep első napján reggelire többnyire kocsonyát ettek. A karácsonyi ebéd mindenütt bőséges volt. Szennában tyúklevest főztek, töltött káposztát, volt kelt tészta és rétes is. A karácsonyi vendéget jól kellett tartani, hogy jól tojjanak a tyúkok. Göllében a húslevesbe karácsonykor nem tésztát tettek, hanem kalácsot szeltek, hogy édös lögyön a Kisjézus. Mernyén is az előző nap elkészített ételeket melegítették és tálalták fel: húslevest, pörköltet, töltött káposztát, mákos, diós kalácsot.
A karácsonyi levesben főtt orjacsontokat Kapolyon, Torvajon a tornácon sorba rakták, s mindegyik egy lány nevét kapta. Amelyiknek a csontját először elvitte a kutya, az a lány megy férjhez először – így tudja a helyi hiedelem.
Szép szokás volt Gölle környékén, hogy a falunak valamelyik egyedül álló emberét karácsonykor ebédre, vacsorára a családok meghívták. Belső-Somogy községeiben a koldusoknak, a családnál rendszeresen dolgozó nincstelen embereknek karácsonyi ételt szoktak csomagolni és küldeni.
A somogyszentpáliak sok horvát eredetű szokást megőriztek. Karácsony első napjának reggelén szertartásosan mosakodtak: a szentestei vacsoráról maradt almákba filléreket raktak, ezt egy fateknőbe tették, hideg kúti vizet öntöttek rá, majd fejszére és ekevasra állva ezzel a vízzel megmosdottak. Hitük szerint ettől olyan erősek lesznek, mint a vas, és olyan egészségesek, mint a piros alma.
A lakócsai horvátoknál karácsony első napjának reggelén a fiúk horvát nyelvű köszöntőverssel jártak házról házra, jó egészséget, gazdagságot, borjút, tehenet, kacsát, csibét... kívántak. „A gazdaasszony megkínálta őket reggelivel, enni, inni kellett, de közben nyugodtan ülni, hogy a kotlós is nyugodtan költse ki a tojásokat. Kaptak a fiúk kis pompost, pénzt, kendert. A kenderszálakat körültekerték sapkájuk búbján, hogy jól teremjen a kender.”
Karádon a gyerekek köszönteni jártak, az „Ez éjszakán kinyílt egy szép virág...” kezdetű énekkel. Jókívánságaikért cserébe almát, diót, szalonnát, néhol pénzt kaptak.
Mostanában a karácsony első napját általában szűk családi körben ünneplik, régen azonban már 25-e délutánján is fölkeresték a rokonokat: a keresztgyerekek ilyenkor kapták meg ajándékukat. Sokfelé cigányzenészek jártak karácsonyt köszönteni. „Először elhúzták a házigazda nótáját, aztán a vendégekét is, ha kérte valaki, majd a fizetséget és az adományokat, az enni- és innivalót megköszönve távoztak.”
Boldogasszonyfán a fiúk báblovat, a lányok bábbabát kaptak. A nagyobb lányoknak már stafírungba való kis csészéket, tányérokat vagy ruhaneműt ajándékoztak. A házigazda sült hurkával, pecsenyével, tortával, süteménnyel vendégelte meg a keresztszülőket. Karádon a keresztkomák karácsony első napi látogatását a keresztgyerekek szülei 26-án viszonozták.
