2020. 11. 05., csütörtök, 09:30
E heti beszélgetőpartnerünk Rozina Gábor főhadnagy, a Kaposvár Helyőrségi Zenekar karmestere.
Elegancia, fegyelem, nemzeti öntudat. Mindez jó nagy hangerővel nyakon öntve. A Kaposvár Helyőrségi Zenekar ahol megjelenik, mindenütt mosolyt csal az arcokra. A zenekart néhány hónapja új karnagy irányítja. Rozina Gábor zenészként, majd másodkarnagyként dolgozott korábban az együttesben.
Mióta tagja a zenekarnak?
2008. december 1-én kerültem a Kaposvár Helyőrségi Zenekarba. Harsonaművész diplomám van, de nem ezen a hangszeren, hanem tenorkürtön játszottam.
Mikor kezdett el érdeklődni karmesteri munka iránt?
Major András korábbi karnagy kért fel arra, hogy legyek a helyettese. Örömmel mondtam igent a felkérésre, 8 évig voltam karnagy-helyettes, így már gyakorló karmesterként is megismerhetett a zenekar. Ennek ellenére szakmailag és emberileg is nagy kihívást jelent ez a munka.
Milyen egy jó karmester?
Egy karnagynak jó kiállásúnak, határozottnak, szakmailag elkötelezettnek, ugyanakkor megértőnek kell lennie. Ez a zenekar egy nagy család, ahol vannak örömök és bánatok, és ezeket tudnom kell kezelni.
Hogyan gyakorol egy karnagy, hisz nincs mindig kéznél a zenekar?
Zenekar valóban nincs, de mindig kéznél van a karmesteri pálca vagy a tamburbot, amellyel a zenekart alakzatban irányítom. Ezeket a mozdulatokat sokat kell gyakorolnom. Amit mutatok a zenekar felé, ők arra reagálnak. Minden mozdulat, ami a kezemben van, ami az arcomon van, üzenet a zenekarnak.
A kotta, gondolom, az egyik legjobb barátja.
Gyakran előveszem a partitúrát, az aktuális zenemű leiratát, sokat gyakorlok, legtöbbször a zongoránál.
Karmesterként nem hiányzik az aktív zenélés?
Nagyon hiányzik, de az, hogy a mozdulataimmal, kifejezéseimmel instruálhatom a zenekart, egy nagyon felszabadult állapot, amit szintén nagyon szeretek.
Nagyon népszerű a zenekar a kaposváriak körében. Mi a siker titka?
Amikor a katonazenekar egyenruhában, fegyelmezetten megjelenik, annak van egy nívója. Olyan a kisugárzása, amely már megjelenésében is tekintélyt parancsol. Amikor pedig elkezdjük játszani az indulókat, menetelünk, akkor mindenkinek megdobban a szíve, felerősödik benne a nemzeti öntudat.
Mi kell ahhoz, hogy a katarzis élményéig eljussanak a hallgatók?
A zenekarnak és a közönségnek is érezni kell az atmoszféra rezdülését, és mindennek a harmonikus egybecsengése hozza meg a végeredményt.
Az adventi koncertekből már kettő sem elég, pillantok alatt elfogynak a jegyek. Nem gondoltak nagyobb helyszínre?
A Szivárvány Kultúrpalotának remek az akusztikája, ezért nem szívesen vinnénk más helyre a koncerteket, mert máshol elveszne a zenei élmény, csorbulna a hangzás. Amikor a zenekar megszólal, a csend megváltozik, a hétköznapi zajok eltűnnek, és ehhez kell egy jó terem.
Évente hány fellépésük van és hogyan áll össze a repertoár?
Kaposváron 10-15 alkalommal szerepelünk, országosan pedig átlagosan 200 alkalommal zenélünk. Sok zeneszámot játszunk, és folyamatosan bővítjük a repertoárt. Most a diplomakoncertemre készülünk, melyen magyar fúvószeneszerzők műveit is játsszuk, és a könnyűzenei, térzenei fellépéseinkre is folyamatosan bővítjük a műsorrendünket.
Hányszor gyakorolnak egy héten?
Napi rendszerességgel próbálunk, fellépések előtt többször is. Minden eseményre külön is gyakorlunk.
Hány tagja van jelenleg a zenekarnak?
24-en vagyunk szerződéses és hivatásos tagok, többségében az utóbbiak. Sokan rendelkeznek felsőfokú végzettséggel – a zenekar 75 százaléka ilyen –, és ez kiemelkedő a katonazenekarok között.