2020. 09. 02., szerda, 01:27
Pro Numizmatica elismeréssel tüntették ki az örökmozgó Pap Lászlót.
Pap László egész életében rejtett kincsek, földben lévő érmék, majd helytörténeti relikviák, kitüntetések után kutakodott. Amikor harmincöt éve Somogyba került, útja egyenesen vezetett az Magyar Éremgyűjtő Egyesület Somogy megyei csoportjába, amelynek azóta már elnöke.
- Mintha „tüke” kaposvári kapta volna ezt a rangos elismerést, hiszen szinte az összes kaposi iskoláról van valami ritka relikvia a gyűjteményében és egyúttal Önt tartják a hősi somogyi-tolnai 44. gyalogezred legnagyobb gyűjtőjének is.
- Az oktatástörténet a kaposvári páromról ragadt rám, aki pedagógus és sokat segített ebben. Kaposvárnak csodálatos múltja van, nem véletlen ragaszkodtunk Hencz János titkárral (aki szintén megkapta az elismerést, ahogyan önzetlen támogatói magatartásért Szita Károly, Kaposvár polgármestere is – A szerk.) ahhoz az ideához, hogy a megyeszékhely nagyjairól érmét adjunk ki. A katonatörténet régen is vonzott, amikor pedig megismerkedtem alaposabban a negyvennégyes gyalogezred történetével, hősi helytállásukkal a világháború véres csatáiban, szinte rávetettem a magamat az akkor még beszerezhető érmekre, jelvényekre, kitüntetésekre, fényképekre, képeslapokra. Egész komoly kuriózumokat sikerült megszereznem, ilyen például József főherceg elismerése, köszönetét kifejező, kézzel írt képeslapja Felber Pál újságíró, nótaszerzőnek, aki az egyik kiemelkedő ikonja, hőse volt a somogyi hadtestnek. Megvan az ezred pecsétnyomója, majd minden kitüntetése, sőt még egy baka sapkája is, amit a csatában viselt. Most egy kedves barátom révén gyarapodott tucatnyi „sosemlátott” futott képeslappal és a híres Rippl-Rónai-féle rajzos címlappal kiadott 44-es könyvvel a gyűjteményem.
- Honnan jött ez a szenvedély, mi kell ahhoz, hogy valaki gyűjtővé váljon? Önt ki oltotta be ezzel a nem mindennapi hobbival?
- Állítom, nem a pénz a legfontosabb. Az első lépéseket Szalkszentmártonban tettem meg, akkoriban szinte mindenki gyűjtött valamit. A történelemtanárunk azonban hihetetlen műveltségével, odaadásával óriási inspirációt jelentett. A település a Petrovics-Petőfi család életében egy fontos helyszín. A költő édesapjának itt volt mészárszéke, maga is sok verset írt itt, úgyhogy amikor először megfoghattam Petőfi apjának egy megmaradt, véletlenül felfedezett bútordarabját, én is azonnal ilyet szerettem volna fellelni. Jártam a határt, bújtam a padlásokat, sok öreghez bekéretőztem. Először római pénzeket gyűjtöttem, mint sokan akkoriban, majd szakócákat, kőbaltákat, érmeket. Valahogy vonzott azonban a közelmúlt, a világháború, a történelem, irodalom. Ezt a késztetést igazán a kaposvári húsz évem alatt élhettem ki.
- A katonaemlékek és az iskolatörténet mellett a XX. század kitüntetései és főként az elmúlt hetven év kaposvári érméi vannak meg szinte pazar módon, rendszerezve, katalogizálva Önnek. Tudom, sokszor még egy kitüntetés eredeti dobozáért is vérre menően harcolt…
- Mert így teljes. Nagyon örülnék annak, ha a múzeum elhatározná, hogy éremtárat létesít, ehhez jelentősen hozzájárulnék adományommal. Sok előadást tartunk, kiállítást rendezünk, kiadványokhoz adunk anyagot. Külön büszkeség, hogy az 5 évvel ezelőtti egyesületi létszámot megdupláztuk, és már fele számban fiatalok vannak köztünk, talán ennek is szól az elismerés.
- Miért legyünk gyűjtők?
- A gyűjtés hozadéka az önfegyelem, rendszeretet, műveltség. Barátokat szerzünk és ritkaságaink, értékeink lelki és anyagi biztonságot nyújthatnak a nehéz időkben. Fontos a mai kissé megbolondult világban, hogy szűri a káros szenvedélyeket, az alkoholba fulladást, a céltalan ténfergést, az erőszakot, a drogozást és az internetezésnek is értelmet ad. Szóval, minden fiatalnak bátran ajánlom, ennél jobb időtöltést nem is találhat…
