2020. 06. 16., kedd, 12:58
A Kaposvári Közlekedési Központ építése kapcsán mélyebb és tágabb kitekintésben mutatjuk be a megyeszékhely közlekedési viszonyait a kezdetektől a jelen beruházásig bezárólag. Sorozatunk ötödik részében a javuló minőségű közutakról és az egyre gyakrabban megjelenő autómobilokról szólunk.
A városi közlekedés feltételeit leginkább az intenzív és tervszerű utcakövezési program volt hivatva megjavítani a századelőn. A Meggyes-telek, vagyis az északi városrész új utcáinak nagy részét már a 19. század legvégén makadámburkolattal látták el, aztán hozzáfogtak a Korona, a Berzsenyi és a Fő utca kikövezéséhez is. Elkészítették az általános útburkolási programot is, de a világháborús mozgósítás megakadályozta annak teljes körű végrehajtását.
A modern kor egyre több technikai vívmánya jelent meg Kaposváron a század elején. Az utcákon feltűntek az első automobilok. A Somogyvármegye című lap egyik 1912-es számában már olyan hirdetéssel is találkozhatunk, amely szerint a Boskovitz ékszerészeknél bérelhető is a járgány. Ugyancsak e lapban olvasható egész oldalas beszámoló egy balesetről: a lovak megbokrosodtak egy száguldó és tülkölő autótól és az árokba rántották a szekeret a rajta ülő andocsi gazdákkal együtt.
Az 1920-as évek végén megindult az autóbusz-közlekedés Kaposvár és Nagykanizsa között, majd a megyeszékhelyt Nagyatáddal és Barccsal összekötő útvonalakon is. Mindeközben a húszas évek elejétől tovább folyt a város utcáinak kövezése és aszfaltozása. Az Esterházy (a későbbi Bajcsy-Zsilinszky) utca már ekkor aszfaltburkolatot kapott.
Sorozatunk következő részében már repülőkről és a Tefu kaposvári kirendeltségéről is írunk.
A „Kaposvár Megyei Jogú Város Intermodális Pályaudvar és hozzá kapcsolódó közösségi közlekedés fejlesztése (IKOP-3.2.0-15-2016 00016)” elnevezésű projekt a Széchenyi 2020 program keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
