2020. 06. 11., csütörtök, 10:44
A Kaposvári Közlekedési Központ építése kapcsán mélyebb és tágabb kitekintésben mutatjuk be a megyeszékhely közlekedési viszonyait a kezdetektől a jelen beruházásig bezárólag. Sorozatunk harmadik részében a 19-20. század fordulójának legfontosabb vasúti fejlesztéseiről írunk.
Kaposvár közlekedésföldrajzi helyzete 1890-ben változott meg alapvetően, amikor a MÁV Somogy megye székvárosán keresztül teremtette meg a vasúti összeköttetést Budapest és az Adriai-tenger partján fekvő Fiume között.
A 19. század utolsó évtizedétől a város a somogyi vasúthálózat fókuszába került. A megyeszékhelyt érintő helyiérdekű vasutak sorában elsőként a kaposvár–mocsoládi vonal nyílt meg 1894-ben, majd a kaposvár–fonyódi, a kaposvár–szigetvári és végül 1905-ben a kaposvár–barcsi vasútvonal is elkészült.
Az első világháború előtt öt irányból már napi 28 vonat érkezett Kaposvárra, amely ezzel a forgalommal Nagykanizsát és Pécset is megelőzte. A helyiérdekű vasútvonalakat tudatosan Kaposvár felé terelték; az eszme egyik legtevékenyebb képviselője, egyúttal a megyeszékhely lelkes pártfogója Tallián Gyula alispán volt.
Sorozatunk következő részében már nemcsak a sikerekről, hanem az egyre erősödő problémáról, a vasút által elzárt donneri városrész nehézségeiről is szólunk.
A „Kaposvár Megyei Jogú Város Intermodális Pályaudvar és hozzá kapcsolódó közösségi közlekedés fejlesztése (IKOP-3.2.0-15-2016 00016)” elnevezésű projekt a Széchenyi 2020 program keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
